Kontinentális Kupa után lépett jégre mindkét csapat, hisz míg csapatunk Németországban játszott a második körben, addig a Miskolc a finneknél tett látogatást. Így joggal mondhatjuk, hogy mindkét csapat egy kemény hétvége után lépett jégre.

   Rossz szokásunkhoz híven gyorsan hátrányba kerülünk, Czuba juttatja kapusunk hálójába a pakkot. Hét percre rá kettős emberhátrányba kerülünk, Szirányi révén pedig ki is használják a macik e nagyszerű lehetőséget, 2-0. Nem sokkal később viszont Tranca tud szépíteni Molnár Zsolt passzából. Az első játékrész végén jön a (h)idegzuhany, 14 másodperc leforgása alatt Miskolczi kétszer zörgeti meg Kozuch hálóját...

   Ami a következő húsz percben történik az már döbbenet, a csapat teljesen szétesik és a hazaiak kis túlzással akkor lőnek gólt, amikor kedvük van. Egészen hihetetlen, de míg mi egy találatot se jegyezhetünk, addig Miskolc neve mellett egy ötös jelzi, hogy egyáltalán nem találják a helyüket a fiúk.

  Az utolsó harmadra (hacsak 8 gólt be nem rámolunk) sem változik a szituáció, a jegesmedvék megkezdik a gólgyártást és 14-ig (!) meg sem állnak. Elképesztő nagy vereséget szenvedtek tehát kedvenceink, valószínűleg mindenki - szurkolótól elkezdve játékosokig - értetlenül pislog az eredmény láttán. Vasárnap a Fradi ellen lehet javítani, remélhetőleg nagyobb sikerrel... Hajrá Szereda!

  Miskolci Jegesmedvék - HSC Csíkszereda  14-1

Bár a MJSZ honlapján úgy szerepel, hogy elfogadták a HSC Csíkszereda óvását, itt tulajdonképpen a brassói óvás nyomán keletkezett elsőfokú elmarasztaló döntés elleni fellebbezést fogadta el a MOL Liga Végrehajtó Bizottsága. A Miskolc ellen szerzett 1 pontot, valamint a Brassó 2-0-ás legyőzésével szerzett 3 pontot tehát megtarthatjuk, így a tabella aktuális állása a következő:

A bajorországi kiruccanás után hétvégén ismét a MOL-ligában van jelenésünk, egy felettébb kemény hármas csatát kell megvívnunk a Miskolc, a Fradi és a Dunaújváros ellen. Csapatunk feje fölött Damoklész kardjaként lebeg a pontlevonás, amely ha életbe lép, ismét kapaszkodhatunk a rájátszást érő helyezésért.

           Mint ismeretes, keves babér termett a bajor kiruccanásból a hőn szeretett szeredai gárdánknak (és nemcsak, talán pár öröm-”ittas” emberrel is találkozhattunk volna annak a bizonyos Kutyának a környékén, ha többet sikerül kihozni a kirándulásból. Merthogy számunkra ez egy kirándulás volt, ahol a vendéglátók nem engedték, hogy felüljünk a fejükre. Két csoportküzdelmet is rendeztek, a másikba a miskolci macik voltak hivatalosak, de ők sem tudták élvezni a VIP szektor adta kényelem és nagyratörési vágy előnyeit. Ha a számokra vetünk néhány kósza pillantást, akkor szembeötlő érdekesség, hogy a mi csoportunk kiegyensúlyozottabb volt némiképp (persze a realitás nem ezt mutatja, de a finnek jóval több alkalommal láthatták zörögni a hálókat: ott 51-szer szükségeltetett a kezdőkörbe helyezni ismét a játékszert, nálunk „csak” 37-es az együttható). Szomorú, hogy 3 meccsen csupán 2 gólra voltunk képesek, viszont az nem elhanyagolandó, hogy talán a legjobb eshetőség alkalmával szedték össze magukat a fiúk, felálltak a hátrányból és próbáltak minél többet kihozni a legszorosabb mérkőzésből. A 9 kapott gól végülis nem a legrosszabb eredmény (ennél rosszabb már akadt a Mol Ligában is, ami, valljuk be, nem egy konti-kupa szint), a maciknak például 22 alkalommal sóztak a fejükre, a bemutatkozáson egy 11-es sortűz szenvedő alanyaivá váltak. A finnországi csoport talán nekünk is nagy falat lett volna, habár ez a bajor is megakadt a torkunkon…  

            Nem tölt el örömmel az a tudat, hogy ismét csak az a, már-már közhellyé átalakuló megállapítás kerül papírra, hogy a tisztes helytállásért harcolt a csapat. Hány meg hány alkalommal kényszerült már erre a szakavatott és szakképzetlen írnok egyaránt…De hát amint a helyszínről tudósító nagyérdemű kollégák is összegezték, a holtpont a második meccs alkalmával köszönt be a szeredai csapat kispadja mögé (sajnos ott is maradt). Akkor még talán fogható lett volna az egész torna (igaz, a második hely csak a dokumentált adatokban hozott volna átütő sikert) alatti sikeréhség. Nem tudok azoknak a halandóknak a fejükkel gondolkodni, amelyek akkor és ott szakadatlanul törték a bajor jeget, de abban biztos vagyok, hogy a győzelem érdekében próbálták a maximumot kihozni a felkínált lehetőségből. Nem kell azzal szabadkozni, hogy kivétel nélkül jobb volt a csoport összes csapata nálunk, mert, mint minden egyes sport esetében, itt is az adott forma a mérce. Lehet, hogy egy alkalommal sikerülne nekünk is 180 fokkal eltekerni a magyarhoni volánt (nem a buszt!), de ahhoz nekünk is ritka forma kellene megadasson épp akkor és épp ott (jó napot kell kifogni, oh, de még mennyire jó napot…). Lehetetlen azonban nem létezik!

             Summa summarum, a fogadóirodák sem mertek előrejelzésekbe bocsátkozni a második forduló alkalmával. Aki kicsit járatos hoki terén a dologban, az látta, hogy az a jó forma nem ártana egyik ellenféllel szemben sem. Viszont szerintem nem kell szégyenkeznünk (és a fiúknak sem) amiért nem jött össze. Megkímélte ez a torna sok száz billentyűzet szakadatlan nyomkodását. Hogy miért? Egyszerű: mivel senki nem várta el az első hely elhódítását (óriási gratula a permanens optimistáknak, ez csak követendő ideálkép látszatát kelti!), így nem kell egész fórumokat annak szentelni, hogy miért nem, mi a baj, miért, miért, miért…Erre futotta az erőnkből, tetszik vagy sem, ezzel be kell érni a jelenlegi helyzetben. Egy angol bölcsesség szerint „a győzelem ellen nincs érv, és a vereségre nincs kifogás”. Drága angolok, de leginkább írek (ha már ellenlábasaink voltatok ezúttal), nektek szegezem a replikát: mi nem akarunk kifogást keresni! A realista és racionalista szemlélet ugyanis nálunk, keleten, megnyugtatóbb.

Sajnos gólt sem tudtunk ütni a belfasti csapatnak, így pedig nehéz meccset, pláne hokimeccset nyerni. Rossz szokás, hogy mire elkezdődik a meccs, már hátrányban is vagyunk, most a 3. percben köszönt be Sam Roberts. Majdnem ez az állás maradt a második szünetig, ami nem is lett volna rossz, de a 38. percben az NHL-t is megjárt Gregory Stewart, majd bő egy perc múlva a brit válogatott Peacock köszönt be. A záró játékrészben hiába próbálkoztunk a becsületgól megszerzésével, az utolsó percben Fournier állítja be a végeredményt, 4-0 az Óriásoknak. Három nap alatt három vereség, egy kis szerencsével a tegnapi meccset hozhattuk volna, a német és az északír csapat azonban jobb játékerőt képviselt. Tapasztalatszerzésre kiváló alkalom egy ilyen torna, remélem, a fiúk sok tapasztalattal gazdagodtak, amelyeket majd hasznosítanak a korántsem sétagaloppnak ígérkező folytatásban a MOL ligában.

A tegnapi vállalható vereség után ma egy bosszantó következett, hisz a holland bajnok az 59. percben szerezte a győztes gólt. Gól nélküli első harmad után, amelyben kiegyenlített mezőnyjáték folyt, a visszatérő Adorján szerzi meg a vezetést a 27. percben, amit a hollandok a szünet előtt egyenlítenek ki, így döntetlennel fordulunk a záró játékrészre. Az 51. percben Tummers találata holland vezetést jelentett, amit Moldován egyenlít ki a 3 perccel később. Az utolsó szó azonban a Füstevőké, egy kapu előtti kavarodás nyomán Kozuch hálójában a korong. A végén lehozzuk a kapust, de nem sikerül egyenlíteni, szoros meccsen a helyzeteivel jobban sáfárkodó csapat nyert. Beszédes adalék, hogy a hollandok legjobbja Sami Heinonen kapus, míg nálunk Adorjáné ez a megtiszteltetés. Holnap a Belfasti Óriásokkal találkozunk, a cél a tisztes helytállás, amit az elmúlt időszakban bemutatott önfeláldozó védekezéssel talán el is érhetünk. Hajrá, fiúk!

A nap másik meccsén a házigazda legyalulta a tegnap nagy meccset produkáló belfasti csapatot, a végeredmény 7-1.

A csoportot tehát a hibátlan Landshut vezeti, őket követik a rapszodikusan teljesítő észak-írországiak, a ma nekünk bosszúságot okozó hollandok, a tabella utolsó helyén pedig csapatunk következik, akik azért ma legalább egy pontra jók lettek volna.

  Csapatunk ma este megkezdte szereplését a Kontinentális Kupa második körének németországi csoportjában, ahol a házigazda Landshuttal néztek farkasszemet fiaink.

  Rosszabbul nem is kezdhetnénk a meccset, rögtön az első percben vezetéshez jutnak a hazaiak. Görcsösek a fiúk és a játékon látszik is, nem igazán tudunk veszélyes támadásokat vezetni. A második harmadra sem változik az összkép, Kozuchnak kell a helyén lennie sok szituációba. Az utolsó játékrészre aztán egyel magasabb fokozatra kapcsolunk, sikerül veszélyeztetnünk, de egyenlítés helyett a kannibálok eldöntik a mérkőzést az 51. percben, 2-0. Vereséggel kezdünk tehát, de a tisztes helytállás mindenképp dicséretes. A másik mérkőzésen Belfast nagyon sima (11-1) győzelmet aratott holland ellenfele fölött. Holnap a Geleen lesz a HSC ellenfele. Mindent bele!

Megkésett beharangozóval adtunk hírt csapatunk háza tájáról. Kedvenceink ezen a hétvégén nagy erőpróba előtt állnak, ugyanis a mai nappal meg is kezdődött a Kontinentális Kupa küzdelmeinek második fordulója. 

Nem nagy titok, hogy rettentő kemény ellenfelekkel hozott össze a sors minket. Ugyanakkor az utóbbi hónap formája sem enged megnyugvásra okot adni, habár halványan csillog az a reménysugár, hogy van küzdeni akarás az  alakulatban. A helyszín Németország, ahol az elkövetkezendő napokban a házigazdával (Landshut Cannibals) karöltve egymásnak feszül még a holland régió egyik feltörekvője (Geleen Eaters) és az észak-ír ligából érkező bajnok (Belfast Giants). Szemmel láthatóan nem lesz könnyű feladata a csíki legényeknek, ugyanis ellenfeleinknél jóval több idegenlégiós fedezhető fel és ezáltal minőségibb hokit képviselő játékerőt vetítenek előre. Jó hír számunkra, hogy Papp és Adorján játékára is számítani lehet, de egyelőre csak a papírmunkára hagyatkozhatunk, ami sajnos nem az első kiemeltként kezeli csapatunkat.

Ma este tehát szurkolószerszámokat előkészíteni, a társaságot összeboronálni és drukkolni a csíki gárdának!

Landshut Cannibals - HSC Csíkszereda, Eisstaidon am Gutenbergweg, 20.30

Ma este a listavezető látogatott el a Vákár Lajosra. Nem volt sok okunk a bizakodásra, hisz az utóbbi időben minden oldalról csak nyúznak és faragnak minket. Ennek tetejébe ma a 300 spártai harcoshoz hasonlóan kellett szembenézzünk a többszörös túlerőben lévő ellenféllel.

Már a meccs elejétől gyors tempóba játszunk, félő hogy nem tart ki a lendület végig. Az 5. perc elején azonban élvezhetjük ennek gyümölcsét: Molnár Zsolt egy okos passz után vezetheti Sevela kapujára a pakkot, el is enged egy védhető lövést, ami a portás keze alatt talál utat a hálóba, 1-0. Az acélbikák is próbálkoznak tisztességgel, de kapusunk nagyon a helyén van. Tíz perccel Molnár találata után kettős emberelőny után, egy gyönyörű összjáték végén már kettő a csapatok közötti különbség, Novák a gólszerző. Alig több mint egy perc van az első pihenőig, mikor egy nagyon szerencsétlen gólt kapunk egy irányt változtatott lövés után, 2-1.  

A második játékrész sok mindenről szólt és sajnos a főszerepet nem a játék kapta. Előbb Peterdi kap 2+10 percet, majd Gröschl szeretne ökölpárbajt Tranca Danival, mindketten leülhetnek. A 35. percben Vaszjunyin akasztja Beczét, de nem fogadja el a sporik ítéletét, így még összeszed mellé 10 percet, de ha ez sem lenne elég, megkapja a végleges fegyelmi büntetését, hogy az öltözőben vezethesse le dühét. A szeredai legények higgadtak maradnak, aminek eredménye is lesz, egy megpattanó korong landol az újvárosiak hálójában, 3-1.

A következő felvonásra lenyugodnak a játékosok és ismét a jégkorong van középpontban. A 46. percben Gröschl lő takarásból, a pakk pedig Kozuch kesztyűjén lassul le, de csak bevánszorog kapusunk ketrecébe. A harmad közepén egyenlíteni tudnak a vendégek, Pavuk beadását Galanisz szépen értékesíti, 3-3. Következhet a hirtelen halál, ahol semmi említésre méltó nem történik. A rávezetéseknél egyik fél sem elég pontos, 3-3 büntető után is hibátlanok a kapusok. Azari lövi a negyediket, de a parádésan teljesítő Kozuch eszén most sem tud túljárni, nem úgy Molnár Zsolt, aki úgy szerzi meg a győztes találatot, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Hatalmasat küzdve végül nem jutottunk a spártaiak sorsára, igaz nálunk nem volt áruló, sőt ez a gárda nagyon egybe volt. Köszönjük nektek, szép volt fiúk!  

Teher alatt nő a pálma - tartja az ősi latin mondás, melynek igazát csapatunk elmúlt napokban nyújtott teljesítménye igazolja leginkább. Paradox módon, amikor úgy látszik, hogy minden és mindenki összeesküdött ellenünk - kezdve a brassói óvástól a játékosainkat, főleg bekkjeinket sújtó sérüléshullámon át a fegyelmi bizottság döntéséig - attól a pillanattól kezdve jöttek a győzelmek, és bár a pontlevonás továbbra is ott lebeg fejünk fölött, az elmúlt fordulók eredményei bizakodásra adnak okot. Holnap egy igazán acélos csapat vendégeskedik a Vákár Lajoson, a HSC a listavezető és ezidáig csaknem hibátlan teljesítményt nyújtó dunaújvárosi együttest fogadja. Az utóbbi évek rangadójának külön pikantériája, hogy épp fiaink rontották el a DAB imponáló mérlegét, hisz ezidáig egyedül a HSC tudott győzni Dunaújvárosban, ráadásul három pontot érően.

"A holnapi meccs hatalmas kihívás lesz" - mondja Nagy Béla másodedző. "Igazi jellempróba, hogyan tudunk megfogyatkozva is csapatként működni. Brassóban megsérült Góga, így két hátvéddel vágunk neki a holnapi mérkőzésnek. Adorján sem térhet még vissza, aki hatalmas segítség lehetne, de megígérem, nem adjuk olcsón a bőrünket."

Ez a meccs nemcsak a srácoknak, hanem nekünk, szurkolóknak is jellempróba lesz. Félre tudjuk-e tenni nézeteltéréseinket, vélt vagy valós sérelmeinket és ki tudunk-e állni teljes mellszéllességgel kedvenceink mellett? Szerintem igen, és a holnapi mérkőzés a tökéletes alkalom erre. Hajrá, Szereda!!!

Ma este a Cenk alatti városban léptünk jégre. A brassóiak óvásaira csakis egy szép győzelemmel lehet válaszolni. Papp eltiltása, Flinta és Nagy sérülése végett három "született" védővel kényszerültünk kiállni: Góga, Molnár Szabolcs és Kósa próbálja megakadályozni a vendéglátók támadásait, hozzájuk csatlakozik Szőcs, mint hátvéd.

A mérkőzés legeleje kapkodó játékot hoz. A mieink ébrednek hamarabb: Bíró Ottó a kisodródó Fülöp mellett kellene a ketrecbe tegye a pakkot, sajnos botja elsuhan a korong fölött. Néhány momentummal később Molnár Zsolt is próbálkozik, a helyzetünket bravúrral védi a brassói hálóőr. A 12. percben mesteri támadást vezet Hurtaj, két védő között is sikerül átadnia a játékszert Mihálynak, aki a tehetetlen kapus mellett, éles szögből a hálóba lő, 0-1 ide. A gólt követően egymásután kétszer büntetnek a sporik, a hazaiak próbálkozásait hősiesen álljuk, Ruczuj többször is bravúrral véd. Az első felvonás végén növelhetnénk előnyünket, azonban Molnár Zsolt lövését hárítja az ellenfél hálóőre.

A második felvonás hazai rohamokkal kezdődik, de Ruczuj ma bombaformában van, rengeteg bravúrt bemutat. A mieink előtt is adódnak helyzetek, sajnos nem nagyon érünk oda a kipattanókra, pedig Fülöpről minden korong kijön. Amennyiben odafigyelünk erre, a harmadik játékrészben eredményesek lehetünk a lecsorgókból. Érdekesség, hogy egyetlen kiállítás történt ebben az időszakban, az is "csak" fegyelmi büntetés: Rawlyk kommentálásért pihenhet tíz percet. Az utosló percben Bíró Ottó vezeti végig a játékszert, átcselezi az utolsó védőt is, a befejezés Fülöpön landol.

Negyven perc után még mindig egyetlen gól a mérkőzésen.

A zárójátékrészben mi vagyunk egyértelműen a jobbak. A 45. percben Tranca lő kapura, a pakkot Fülöp kapus Beczéhez passzolja, aki köszöni szépen és bevarrja, 0-2. A második gólunk után nem állunk le, nyomjuk rendesen Brassót. Az 53. perc végén Virág emberelőnyben avatja fel Ruczujt. Két perccel később gyönyörű akció végén Hurtaj mattolja a brassói kapust. Fél perc telik el másodpercre pontosan, amikor Hietamaki fordulatból szép gólt akaszt a kapunkba. Az utolsó percben a vendéglátók edzője lehozza kapusát, a létszámfölény fordítva sül el, Tranca asszisztját Becze értékesíti egy másodperccel a vége előtt.

Hősies mérkőzést produkáltak a srácok, nem voltunk könnyű helyzetben, hiszen a minimális összeállításban, két bekkpárral álltunk jégre. Ruczuj fantasztikusan fogott. Az első és harmadik játékrészben mi voltunk a jobbak, megérdemelt győzelmet arattunk az "óvós" csapat ellen. Szép válasz volt gyerekek, így kell úriember módjára visszacsapni.

Brassó - Csíkszereda 2-4 (Virág, Hietamaki és Becze 2, Mihály és Hurtaj)

Szép volt Fiúk!

Hatmeccses eltiltással sújtotta Papp Szabolcsot a Mol szövetsége. A múlt pénteki, Újpest elleni mérkőzés alkalmával Papp leütötte botjával Meretei Márkót (állítólag előtörténete is van a dolognak, miszerint az újpesti "kierőszakolta" Pappból a durvábbik oldalát). Az utólagos videofelvételek kielemzése során jutott erre az álláspontra a szövetség, habár az akkori tettet a bíró nem torolta meg még csak egy kiállítással sem. A játékosnak nyolc napon túl gyógyuló sérülései vannak, valószínű ezért ilyen szigorú a büntetés is. Pardon nincs, valóban durva szabálytalanság történt. Hiába, egy hátvéd mínusz, minket pedig egyre jobban húz lefelé az a bizonyos ág. Mihamarábbi gyógyulást kívánunk az elszenvedő félnek!

  Ma este a változtatások miatt itthon játszottuk le első Galac elleni mérkőzésünket a román bajnokság keretein belül. Nem kellett sokat izzadniuk a csíki legényeknek, hisz 17 ütött góllal  nem igazán szoktak szoros meccseket játszani, így ma sem történt csoda, sima győzelemmel melegítettünk a pénteki brassói mérkőzésre. A mérkőzés érdekessége, hogy a második harmadban egy gól sem született, de ezt bepótolták a mieink a másik két játékrész alatt.

HSC Csíkszereda - Galaci Dunarea 17-1

Gólszerzők: Molnár Zsombi 3, Mihály 2, Góga 2, Molnár Szabi 2, Tranca, Moldován, Szőcs, Novák, Becze, Molnár Zsolt, Bíró Ottó és Nagy László

Azért nem maradt minden következmény nélkül az átigazolások körüli hercehurca: a versenybíróság három mérkőzés végeredményét változtatta meg, a Miskolc elleni büntetőkkel elveszített meccset, a Fradi elleni 4-5-öt és a Brassó elleni 2-0-át veszítettük el a zöld asztalnál egyaránt 5-0-ra. Ha az ítélet jogerőre emelkedik, csapatunk  négy ponttal lehet szegényebb, a Miskolc 1, a Brassó 3 ponttal gazdagabb. A döntés ellen 48 órán belül lehet fellebbezni.

Nem mondhatni, hogy csapatunk háza táját a csend és nyugalom jellemezte az elmúlt héten: a Brassó óvása miatt kipattant átigazolási botrány miatt alig tudtunk kiállni az Újpest ellen, hogy rövid idő alatt három bekkre fogyatkozzon hátsó alakzatunk a Megyeri úton, ahol a második harmad remek játékának köszönhetően mégis sikerült behúzni a győzelmet. A Miskolc azért valljuk be, keményebb dió, a pénteki két és fél sor aligha tudott volna csodát tenni Borsodban. A négy visszatérővel azért jelentősen javultak esélyeink, bár hátul továbbra is igencsak foghíjasak voltunk. Dubek vezető góljára Hurtaj és Novak válaszol, Tranca 45. percben szerzett találatával már kettővel mentünk, de Saluga duplája után ismét döntetlen volt az állás. Négy perccel a vége előtt azonban Molnár Szabi kihasználja a Nagy Gergő kiállításából adódó létszámfölényt, hibátlanná téve a kétmeccses portya mérlegét. A végén még elszabadulnak az indulatok, a sporik bőkezűen szórják a büntetéseket, mi viszont már nem törődünk ezzel. Visszatértünk, és a mai győzelemmel ma esti ellenfelünket is és az Újpesten pontot veszítő Brassót is megelőztük a tabellán. Ez férfimunka volt a javából, köszönjük fiúk!!!

Miskolc-HSC 3-4 (Saluga 2, Dubek ill. Hurtaj, Novak, Tranca és Molnár Sz.)