A várva várt erdélyi derbi sajnos nem indult leányálomként a szeredai alakulatnak, már az elején egy brassói támadást sikerült gólra váltani: Zsók lövését még hárítani tudta Ruczuj, a kipattanó azonban pont Virág elé került, aki köszönte szépen és máris hátrányba sodorta a csíki gárdát. Aki viszont ebben a bekezdésben még hokiról (és csakis arról!) szeretne olvasni, annak most a tetszését nem fogom elnyerni. Történt ugyanis, hogy egy Tranca által vezetett támadást csúnya módon állítottak meg a brassóiak (a sisak felszálló ágban magasra repült), a fiatal tehetség pedig lent maradt a jégen. Becze és Bonar már akkor elkezdte osztani az ellentétes véleményezést, a végső döntés pedig egy végleges kiállítás lett, amely az egyetlen brassói finn hátvédet érintette. Nem hiszem, hogy elfogultsággal fog megvádolni bárki is, amikor kijelentem, hogy a jégkorongban a tétlenségi állapotot is szokás büntetni. De hogy végleges fegyelmivel? Uraim, ez már ezen a vidéken is sok…Beczét ugyanis gyakorlatilag a semmiért úgyszintén kiállították, és hogyha eddig nagy tanúbizonyságot tett lélekjelentétéről, most ezt ő sem tudta lenyelni. Előbb Bonarral került kisebb összetűzésbe, a váratlan fordulat pedig úgy intézte, Péter semmilyen előzetes érdekeltség nélkül beleszóljon. Nem kellett sokáig biztatni a gyergyószárhegyi, fából faragott legényt sem, azonnal verekedést keltő mozdulatokat tett és ki is robbant az, amit már sokan előlegezgettek. Tény, hogy Péter nem épp magas intelligenciáját bizonyította ezzel a gesztussal, végleges fegyelmit kapott, de egyikük sem került fölénybe. A kezdeti felfokozott hangulat alábbhagyott, a harmad további részére nem maradt megemlítendő élmény.
A második játékrészben küzdős meccsnek lehettünk szemtanúi. Azonban ismét néhány félrefújt játékvezetői ítélet keltett nem-tetszést a szurkolók körében. Azzal már nagyjából tisztában vagyunk, hogy az emberelőnyt nem nekünk találták ki. Ma este ez olyannyira beigazolódott, hogy a Brassó saját emberhátrányában tudta megzörögtetni a hálónkat. Pár perces rövidre sült áramkör jelezte, elég nagy bajban vagyunk, de a vendég védelem közreműködésével hamar ki tudtunk egyenlíteni.
Az utolsó játékrészt már mindenki felfokozott hangulatban várta, a minden korongért fejjel, lábbal, kézzel, ütővel harcoló felek között nem lehetett párhuzamot vonni a győztes kilétét tekintve. Mihály azonban egy szemfüles lövéssel Fülöp lábai között küldte a pakkot a ketrecbe, így először (és mint kiderült, utoljára,) előnybe kerültek a hazai sorok. A brassói alakulat mindent egy lapra feltéve erős offenzívát indított, de csak ők húzták a rövidebbet: büntetőlövést végezhetett el Hurtaj. A korong nem ment be, a előny minimális maradt, a hazai szurkolók pedig remegtek, hogy most ne legyen ismét áramkimaradás a csapatnál. Szép is lett volna, de hát a sokat kritizált Bonar teljesen egyedül maradt Ruczujjal szemben, a tehetetlenség ereje pedig felemésztette a tehetséges hálóőrt. Megint döntetlen, talán egy újabb előny már a győztes kilétét is felfedi?! Fortuna nem pártolt el a csíkiak oldaláról, egy támadássorozat végén Péter volt a befejezőember (hozzá kell tenni, hogy Fülöp figyelmetlensége is szükségeltetett). A záró percek teljes mértékben megnyugtatták a hazai nézősereget. Szerencsére Mihályon ma egyáltalán nem múlott semmi, előbb egy kontratámadást fejezett be góllal, utána pedig egy, a végletekig kipasszolgatott összjáték babérjait aratta le önmaga negyedik (!) góljával. Az utolsó percek már csak az örömittas szurkolóktól volt hangos, hiszen óriási győzelemnek örvendhetett a Vákár Lajos. Folytatást hasonló úton! (A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy a hazai hálóőrnek ma nagyon sokat köszönhetünk, óriási teljesítményt nyújtott, nagyon is élni tudott a megadatott lehetőséggel, magabiztosan hárította a korongokat és higgadt maradt mindvégig!)
HSC Csíkszereda - ASC Corona Brassó 6-3 (Hurtaj, Mihály 4, Péter ill. Virág 2, Bonar)
