Igen, csapatunk megkezdte idei versenyfutását a bajnokságban. A gárda célkítűzése mi is lehetne más, mint a már hőn áhított Mol-Liga trófea, viszont voltak apróbb valtozások most csapatösszeállításban és névben egyaránt.

   A felkészülési mérkőzések során csapatunk jól teljesített. Az eredményekről már minden hokiszerető ember tudomást vett, viszont a csapaton belül is elegédettek voltak a fiúk. Az egyik új igazolás, Becze fejtette ki, hogy jó hangulat uralkodott a csapatban a felkeszülések során, mindenki a tudása legjavát próbálta adni, és azt kiemelte, hogy az edzőre nagyon felnéznek a játékosok tapasztaltsága miatt. Ő maga is meg van elégedve a munkával és bizonyítástól túlfűtötten várja a kezdést.

   És aminek el kellett jönnie, az el is jött, a Csíki Sör-kupán egy ritkán látott arca mutatkozott meg csapatunknak, amely épp hogy fel nem mosta a jeget a bukaresti gárdával (remelem nem túloztam...). A továbbiakban kiderült az is, hogy a legutolsó pillanatban is képesek talpra állni a fiúk, lásd Brassó elleni mérkőzés. A szlovák vendégek ellen is tökéletesen indultunk, az már més kerdés, hogy az elbizakodás vagy a fáradtság vett-e erőt a szeredai csapaton a végére...

   Végül a tegnap este többé-kevésbé bemutatkoztunk hivatalosan is, habár itt szót kell ejtenünk a hiányzókról is, legfőképp talán Sikorcinról, aki a legelső itthoni mérkőzésen rögtön mesterhármast is jegyezhetett föl magának. Vele talán többet is kihozhattunk volna az első két harmadban, de a jóslás az nem az én feladatom...Az viszont kétségtelen, hogy a Steaua sem úgy állt fel játszani, mint legutóbbi szereplésük alkalmával, és ez bizony meg is látszott akkor, amikor kénytelenek voltunk futni az eredmény után. A lehető legjobb pillanatban kapcsoltak a fiúk egy magasabb fokozatba, ennek volt köszönhető a siker.

   És hogy egy érdekességet is kiemeljek, Novak volt a szurkolók mumusa a mérkőzés során, mivel két-három alapszituációban is tévedett (amelyek okán sokakat a szívinfarktus környékezett), de voltak olyan megmozdulásai is, amelyeket ritkán látni nálunk felé (szlalomozás 4 védő kereszttüzében, kemény belemenések, Catrinoi kapus becsapása a kapu előtt). Neki volt a legnagyobb kedve az ünnepléshez, még a szurkolókat is buzdításra sarkallta a levonulás előtti pillanatokban, amely arról árulkodik, hogy jól érzi magát nálunk és önfeledten szeret ilyen élményhokit játszani. Ez maradjon így a továbbiakban is, de azért hátha tudja mellőzni azokat a kisebb rövidzárlatokat is...