A román bajnoki döntő második összecsapása szintén a Vákár Lajos Műjégpályán zajlott. Az egy nappal korábbi ballépést igyekezett kijavítani a hazai csapat, miközben a Duna-partiak újból meglepetésre készültek.
A mérkőzés első helyzete Tambijevs előtt adódott, de a jobb alsóba tartó lövését szépen tornászta ki Popa kapus. Az első valamire való galaci támadásra elég sokat kellett várni, de a Ruczujba belelőtt korongra Krajci csapott le és azonnal be is pofozta a hálóba. A gyorsan hátrányba kerülő csíkiak igyekeztek azonnal válaszolni a gólra, Moldován azonban már nem járt akkora sikerrel egy kipattanót követően. A folyamatos hazai nyomás szép lassan átvette az uralmat játék felett, de ezek rendre csak a kapu előterébe bepasszolt korongok voltak, amelyekre viszont ritkán volt érkező ember. A kontrákra építő vendégek ellen Ruczuj volt a helyén egy középről érkező lövésnél, ezzel és egy kihasználatlan csíki emberelőnnyel mehettek pihenőre a csapatok.
A második harmad álomszerűen indult, ugyanis Papp csakhamar beemelt egy korongot a kapu elé (nem kizárt, hogy lövésnek indult), a jókor jó helyen levő Molnár Zsombi pedig okosan ért bele, így pedig már kiegyenlített volt az eredményjelző. Amikor már mindenki a végre megtáltosodó (vagy inkább csak önmagukat adó...) hazaiaktól várta a következő találatot, a bizonytalan védelem nem követett le egy hosszan betett korongot, a túlsó oldalon érkező Szöcske lövésére pedig a kapus sem ért vissza. Innentől kezdve két perces különbségekkel érkező találatok kaptak főszerepet: Bednár kék vonal körüli csuklója a jobb alsó sarokban kötött ki, a vendégek pedig egy előnyt kihasználva az üres oldalt találták a legjobb pozíciónak, ugyanis az üresen érkező Ryabenkonak csak be kellett passzolni a hálóba. Időrendben újból gól született, viszont ez már a különbséget növelte: kapitális védelmi hiba után három az egy ellen mehettek a galaciak, Durkech pedig önző módon, de okosan a hosszú felső sarkot lőtte ki éles szögből. A megrökönyödött nézők még egy Dyadyushko-kapuvasnál hördültek nagyot, aztán pedig több távoli lövés kapott főszerepet, de ezek rendre elkerülték a kaput.
A lehetetlennel nézett farkasszemet a székely csapat, amint tett pár kört a friss jégen az utolsó harmadban: az első galaci támadásnál érthetetlenül széthúztak a védők, a korongvezető Krajcinak pedig egyéb sem kellett, Ruczuj bal válla fölé vágta irgalmatlanul a korongot, amely a vasról lepattanva került a gólvonal mögé. A már negyedik gól után követelt kapuscserére ekkor került sor, de az első percekben nem akadt védeni valója Ónodinak. Keményen, harcias hozzáállással tartotta magát a vendégcsapat, de Berlev passzára nekik sem volt ellenszerük: az oldalról bekorcsolyázó Dyadushko azonnal továbbította is a kapuba, ezzel visszahozott némi reményt. De mintha ma ez a galaci csapat arra lett volna kiképezve, hogy bekapott gólra két percen belül góllal válaszoljon...Szöcske a támadó harmadban nagyszerűen tette hátra a korongot, az érkező Donika pedig mérnöki pontossággal Ónodi bal válla fölött bombázott a hálóba. A végig elképzelés nélkül játszó hazaiak már nem igazán tudtak mit előhúzni a kalapból. Bednár minden mindegy alapon újból eleresztett egy lövést a soron következő emberfórban, amely Alexeyev minimális közreműködésével, de végül a hálóba jutott. A hátrány még így is tetemes volt négy perccel a vége előtt, de a fiatal orosz titán ismételten átjátszotta a vendégek védelmét és a bal oldalon elkorcsolyázva a rövid felsőbe bombázta a pakkot. Valósággal robbant a csarnok a hangorkántól, a hátralevő idő viszont már nem volt elegendő az egyenlítő találathoz hat az öt ellen kapus nélkül. Elmaradt a csoda, de túlságosan sok gólt kapott a csapat egy döntőben, ami nem megengedett! Reméljük sikerül rendet tenni mindenki fejében, ugyanis nem egyéneken, hanem a teljes csapaton ment el az első két találkozó.
Csíkszeredai Sportklub - Dunărea Galați 5-6
Gólszerzők: Alexeyev 2, Molnár, Bednár, Dyadyushko, illetve Krajci 2, Szőcs, Ryabenko, Durkech és Donika
Mestermérleg
Artur Oktyabrjov, vezetőedző, Csíkszeredai Sportklub: „Nem játszottunk olyan rosszul, mint az első meccsen, de egy-egy megingás önbizalomvesztéshez vezetett, amely a vesztünket okozta. A harmadik harmadban már jobban játszottunk, visszajöttünk a meccsbe és már úgy kezdtünk játszani, ahogyan az elejétől kezdve kellett volna. Ahhoz, hogy Galacon sikeresek lehessünk el kell kerüljük a fölösleges kiállításokat, magabiztos játékra van szükségünk, nyugalomra és nem utolsó sorban arra, hogy az előttünk adódó lehetőségekkel élni tudjunk.”
Szőcs Szabolcs, játékos, Dunărea Galați: „A csapat most állt össze a szezon végére, hiszen meccsről meccsre állandó jelleggel sok sérültünk volt. Ennek köszönhető, hogy az edző által felrajzolt taktikát sikerült betartani. Erre senki nem számított a csíkszeredai részről. A lényeg viszont, hogy mi bíztunk magunkban. Tudtuk, hogy a Sportklub gyors játékot játszik és ezt igyekeztük megtörni, illetve az ellentámadásokra helyezni a hangsúlyt, ami be is vált. Összesítésben 2–0-ra vezetünk, de ez rájátszás és bármi megtörténhet. Nem szabad néznünk most az eredményt.”