Igazi csemege volt a jégkorongkedvelőknek a vasárnap esti Miskolc elleni összecsapás. Nekik ugyanúgy fontos volt akár egyetlen pont megszerzése is, hiszen a brassói nullázásuk eléggé motiválta őket. Egy gól nélküli első harmadot követően talán némi mezőnyfölény a javunkra írható volt, de nagyon benne volt a meccsben az első találat megszületése mindkét oldalon. A középső játékrészben a távoli bombáktól addig sem tartózkodó Adorján szerzett vezetést (nem hazudtolta meg önmagát, távoli lökettel érte ezt el), az új "gyerek" (nem erőst gyerek már), Fadrny vállalt előkészítői szerepet. Pár percre rá Saluga korcsolyázott be a térfelünkre, védőinket eme tette nem nagyon zavarta, éles szögből pedig épp oda emelt, ahol mindössze egy korongnak való hely maradt: a kapusunk feje és a kapuvas közé. Ez a harmad azonban itt nem ért véget, egy látványos és lendületes Novak-támadásra Hurtaj tette fel a pontot (mint már oly sokszor), tehát az előny ismét nálunk volt. Azonban szokás szerint az emberelőnyös szituáció csak a helyzet stádiumig ért el, az emberhátrányos viszont már gólt is eredményezett, kár, hogy nem nekünk: egy ilyen fórt játszott ki a Miskolc, a kapu előtt tévelygő korongot pedig Tóth passzolta a ketrecbe. Az utolsó játékrészben nagyon küzdöttek a fiúk a három pont megszerzésének érdekében, ritka élmény volt szeredai nézőként ilyen utolsó harmadban részesülni, ordító helyzetekben azonban még a szerencse sem volt velünk, így hosszabbításra készülhetett mindenki. Mivel az utolsó 5 percben sem esett gól, csupán a büntetőlövések voltak hátra: Kozuch sajnos három alkalommal is kapitulált, tőlünk pedig Novak hozta a kötelezőt, a mély vízbe bedobott Fadrny azonban hibázott, így a kettő pontot már csomagolhatták is Czubáék. A Brassó ha nehezen is, de hozta a kötelezőt, így a hétvége nagy nyertesei igazából ők: közelebb kerültek a playoff-hoz. 

HSC Csíkszereda - Miskolci Jegesmedvék 2-3 bü. (Adorján, Hurtaj ill. Saluga, Tóth és Czuba)