A Románia Kupa négyes döntőjéből már csak egyetlen egy mérkőzés volt hátra, a döntő, amelyben borítékolhatóan érdekeltek voltak csíki legényeink. Ellenfelünk az utóbbi években a Steaua játékerejét felülmúló Cenk alatti gárda volt: Brassó.

Népes nézőszám mellett vette kezdetét a döntő összecsapás, az első harmad elég színvonalas és iramos játékot hozott a közönség legnagyobb örömére. Az idegek harca is elkezdődött azonban, már az elején bekeményített mindkét csapat, a játékosok nem tartózkodtak a kemény belemenésektől. Rengeteg helyzetet dolgozott ki mindkét alakulat, leginkább az iramos támadásoknak volt ez köszönhető, azonban ezekből hosszú percekig egyik csapat sem tudott igazán erőt és előnyt kovácsolni (felváltva érkeztek a szebbnél szebb támadások a kapuk irányába). A gól nélküli első harmad kiegyenlített játékképet adott, megjósolhatatlan volt, hogy ki talál be először, a győztes kilétéről nem is beszélve.

A csapatok a szünetben nagyon is kipihenhették magukat, mivel újult erővel lendültek bele a támadásokba és ez leginkább a csíkiakról volt elmondható. Nem kellett sokáig várni a vezető gólra sem: Flinta kék vonalról erőből ellőtt korongjába a kapu előtt Bíró ért bele, Polc pedig már tehetetlen volt. És ezzel a csarnok is felrobbant, repült minden  a kicsitől a nagyig: mackó, tigris, kakas, nyuszi. Felemelő pillanat volt, bebizonyította a csíki közösség, hogy igenis egy sportesemény is jó indok lehet az ajándékozásra! Ami ezután következett, azt megfogalmazni is nehéz: a brassóiak azonnal válaszolni akartak, többször is csak hajszál választotta el őket a kiegyenlítéstől. Ritka az a pillanat az elvetemült (értsd, minden meccsen szem- és fültanúi a dolgoknak) hokidrukkerek körében, akik elmondhatják, hogy ilyenkor a csapat továbbra is a helyzet magaslatán áll és nem vesz vissza a tempóból. De ez most érvényt tudott nyerni, hisz a hazaiak ugyanúgy támadtak a továbbiakban is és nagyon is érezték, hogy ez még édeskevés ide ma délután. A mi oldalunkon Tranca és Molnár Zsolt is hatalmas ziccert hagyott ki, a túloldalon Antal volt az, aki ordítóan nagy helyzetet puskázott el és lőtt bele Kozuchba. A továbbiakban is látványos jégkorongot hozó játék során a hazaiak az emberhátrányt is sikeresen ki tudták védekezni, a vendégek pedig fáradhatatlanul törekedtek a (szurkolóik körében várva várt) egyenlítésre. A harmad végén Novak magára vállalta az emberelőnnyel járó lehetőség oroszlánrészét, bekorcsolyázott középre és erőből rálőtt, a játékszer pedig Polcon keresztül irányt változtatott és a háló már zörrent is. (2-0)

Az utolsó játékrészben összejött az, ami addig a pontig nem: egy távoli lövéssel Wehrs becsapta Kozuchot és a vendégeknek sikerült a szépítés. Vérszemet kaptak a brassói legények, minden támadás már döntőnek bizonyulhatott, mindent egy lapra feltéve indították az offenzívát. Nem bírta sokáig a nyomást a szeredai csapat, perceken belül többször is ordító helyzetbe kerültek, Pisarenko pedig visszahozta a brassói reményeket_ egy, a kapu előtt keresztülcsorgó korongot kozelről juttatott a hálóba. Kezdődhetett minden a nulláról, de Zsók csakhamar rémálomba jutatta a jó pár maroknyi székelyt a B középből: védelmi hiba után (nem támadta meg senki) a hálóőr válla fölé emelt, a korong pedig már a kapuban landolt. Teljes képzavar mindenkinél...Időkérés volt a legkézenfekvőbb döntés, de valahogy ez sem juttatta sokkal előbbre a reményvesztett házigazdákat, minden támadásba becsúszott valami kis hiba, így a rettentően fontos egyenlítés váratott magára. A vendégek érezték, hogy lélektanilag előnyben vannak, ezzel karöltve foggal-körömmel küzdöttek, hogy ne kerüljön veszélybe a kapujuk. A csíkiak néha elképzelés nélkül vezették fel támadásaikat, a gyötrelmes küzdésnek nyögés lett a vége, ugyanis emberhátrányba is kerültek (deja vue a tegnapi szegény emberről és az ágról...?). Góga a végén talán minden idők legnagyobb csíki helyzetét hagyta ki, passz helyett fölé emelt, emiatt Novaktól szóbeli fejmosást kapott, a kupát pedig a brassóiak kezébe adta. (2-3) Hihetetlen módon jöttek vissza a vendégek a meccsbe, nem volt akkora mértékű a  fölényük, hogy ez várható lett volna...De úgy látszik, minket a kupaínség továbbra is súlyt, a Cenk alattiak pedig történetük első Románia (és nemcsak) Kupáját vehették kézbe.