Folytatom kedvenceink szezonbeli teljesítményének felelevenítését a 14. fordulóval, ami MOL Ligás szereplésünk legsúlyosabb vereségét hozta, 14-1-re kaptunk ki Miskolcon. A meccs kapcsán már elmélkedtem egy sort a lehetséges okokról, így rögtön jöhet is a következő pofon, amit a Fraditól kaptunk, egy csaknem megnyert meccset buktunk a hosszabbításban. Másnap a DAB is megfejelt egy hatossal, a szezonban bekapott góljaink 1/3-át sikerült ezen a három meccsen beszednünk. Ettől csak jobb jöhet – gondolhattuk – és jogosan: emlékezetes meccsen simán visszavágtunk a Maciknak, majd egy kétperces meccsen végre elkaptuk az Érsekújvárt. Lendületünket a lilák ugyan megfogták egy kicsit, de Papp Szabi hosszabbításban lőtt gólja két pontot hozott a konyhára, majd a Fradinak adtunk vissza mindent kamatostul, hogy másnap a ligaújonc ismét megverjen, ráadásul nullára. Nem akarom idei teljesítményünket grafikonon ábrázolni, mert tengeribetegséget kapnánk a látványtól. Tény, hogy hozzászoktunk a hullámzó teljesítményhez, az ötmeccses hazai sorozattól azonban maximális pontszámot vártunk. A végül megszerzett 12 sem rossz, hisz közvetlen riválisainkat legyőztük, a Karcfalván hagyott két pont azonban sokat érhet a végelszámolásnál.
Summa summarum: nemhogy dobogóra, hanem egyenest a második helyig jutottunk ez alatt az időszak alatt, az ebben a periódusban megszerzett 24 pont hajszálpontosan ugyanannyi, amennyit az évad első negyedében szereztük. A DAB eközben brutális, több mint húszpontos előnnyel vezeti a tabellát, a három továbbjutó helyért azért hatalmas versenyt futunk a Macik, az Érsekújvár és a Brassó ellen. Közvetlen riválisaink közül a Miskolc az, aki kiegyensúlyozottan gyűjtögette a pontokat, dobogós helyezése így teljesen megérdemelt. A villámrajtot produkáló érsekújvári gárda harmatgyenge periódust tudhat maga mögött, az elmúlt 11 meccsen szerzett 10 ponttal a negyedik helyre szorultak Spisak mester tanítványai, és tegnap este a poraiból föltámadó Brassó is utolérte őket a vesztett pontok tekintetében úgy, hogy a Cenk alatti gárda nem is játszott.
A tabellán jelenleg elfoglalt helyünk értékét véleményem szerint növeli az a tény, hogy gyakorlatilag minden nap tét meccset játszunk, óriási terhet cipelnek a srácok fizikailag és szellemileg egyaránt. Mondhatnók, hogy ez a dolguk, de ez csak az érem egyik oldala, hisz most már hosszú fordulók óta nemhogy négysoroznánk, legtöbbször a három sorunk sincs meg, emiatt sokan kényszerülnek szerepcserére, vagy kényszerülnek nem teljesen gyógyultan vállalni a játékot. Ékes példa ez utóbbi esetre Novak, aki hetek óta fél lábon korcsolyázik, egy-egy nap pihenés nem elég a teljes gyógyuláshoz, ő viszont igazi sportemberként és küzdőként játszik, mert akar játszani. A durva sorozatok alatt kellenek a húzóemberek, és anélkül, hogy a többiek érdemeit csökkenteném, itt szeretném kiemelni Mihály Edét, aki – túlzás nélkül állíthatom – élete formájában játszik, ontja a gólokat, amelyek eredményeképp ezüstig kapaszkodtunk a MOL Ligában, megnyertük a román bajnokság alapszakaszát és jó eséllyel pályázunk a Kupa négyes döntőjébe jutásra.
Hogy mi lesz ma este Brassóban? Garantáltan nehéz lesz, hisz már-már a sárga-fekete szurkolók is lemondtak a MOL Ligáról, amire a Lindquist-legénység egy négyes győzelmi sorozattal válaszolt, a mi dolgunk lesz ma este megszakítani ezt. Papp Szabi és Kósa Endre kihagyták a tegnapi meccset, mai játékuk is bizonytalan, így a védelmünk enyhén szólva is foghíjas. Visszatérhet ellenben Tranca Dani, így a csatársorokban lesz lehetőség variálni. Az újonnan érkezett cseh srác tegnap Molnár Zsombival és Bíró Tamással alkotott triót, de egyelőre nem alkotott maradandót, bízunk az eredményesebb folytatásban. Hajrá, Szereda!
