Szállingózó havazásban (!!!) kezdődött a találkozó, amely kitartott a meccs végéig, még inkább rontva a Flamaropol amúgy sem hibátlan jegét. Niinikoskit ez azonban egyáltalán nem zavarta: Piszarenko kiállítását követően, már a 33. másodpercben beköszön, megadva az alaphangot a mérkőzésnek. A Steaua támadásai rendre elhaltak Kozuch kesztyűjében, így katonáék ismét inkább a mocskos játékra helyezték a hangsúlyt, Georgescu és Soso jeleskedett. Az emberelőnyőket azonban nem használtuk ki, maradt szünetre a vékonyka előny. Finnünk gondol egyet és egyenlő létszám mellett is beköszön a második harmad elején, gyűltek a ráncok Nelu Alexe és tanítványai arcán. A harmad végén egy bulit követő kavarodást Szőcs használ ki, háromgólos előnnyel futunk neki a záró résznek, Kozuch pedig továbbra is verhetetlen. Az utolsó játékrész elején Péter Robi lő egy pimasz gólt Catrinoi lábai között, ezzel végleg lelohasztja a bakák támadókedvét, mely amúgy is híján volt az átütőerőnek. Emberhátrányos védekezésünk tökéletes, a mindössze három sorral küzdő kék-fehérek egy 70 másodperces kettős hátrányt is kivédekeznek. Zabludovszkij egy pazar szóló után szépít ugyan az 55. percben, a slusszpoén azonban Sprenczé: egy perccel később kékvonalas bombája akad be, visszaállíva a négygólos különbséget.
Csapatunk megtizedelve bár, de rendkívül fegyelmezetten és pragmatikusan játszott, Kozuch zseniálisan védett, mindenki a játékkal törődött és az eredmény nem maradt el. Külön említést érdemel Hruby higgadtsága, aki a meccs vége előtt két perccel nem ment bele a Severson által felkínált ökölcsatába, nem akarva szaporítani a sérülés illetve eltiltás miatt hiányzók amúgy sem rövid listáját.
Kétpontos előnnyel vágunk neki a középszakasznak, ahol az első hely megtartása a cél, hogy lehetőság szerint a Brassótól ma 4-3-as vereséget szenvedő gyergyói csapattal találkozhassunk az elődöntőben.
Steaua - Sport Club 1-5 (0-1, 0-2, 1-2)
Gólszerzők: Zabludovszkij ill. Niinikoski (2), Szőcs, Péter Róbert és Sprencz