Nem telt meg a csíkszeredai jégcsarnok a bajnoki döntő első meccsére de a hangulatra nem lehet panasz. A mérkőzés előtt a már jól megszokott hangulat uralkodott: óriási buzdításra érkeztek a csapatok ki az öltözőből, de érződött a döntő feszültsége.
A mérkőzést a Sportclub kezdi jobban, sorozatos letámadások a HC kapuja felé, aminek a 6. percben meg is lesz a gyümölcse :Sándor korcsolyázik el szélen, Zsóknak leadja a korongot aki kapásbol kapuvasat lő, de a kipattanót Péter nem hibázza el. A HC be van szorítva a harmadjába a következő percekben is, óriási helyzetek maradnak ki, Filip üres kapura fölé lövi a pakkot, majd két HC-s játékost küldenek a bírók a büntetőpadra, amit végre kihasználunk. Felállunk a HC harmadában, adogatjuk a korongot, majd Kósa lövésre szánja el magát, és nem hibázza el. Továbbra is nyomunk, de nem sikerül az újabb gólszerzés, sőt egy figyelmetlenség miatt technikai kisbüntetésben részesülünk, és a HC az első komolyabb helyzetéből egy kavarodás után gólt szerez Saluga révén. A játékosok 2-1-el vonulnak az öltözőbe. A harmad krónikájához hozzátartozik, hogy Sloboda szenzációsan fogta Mihály Árpit, így nem tudott nagy port kavarni a Sport Club kapuja előtt.
A második harmad nem úgy kezdődik, ahogy az első. Mintha a HC edzője felpörgette volna a játékosait, ennek eredményeképp a 23. percben egy támadás végén Góga szerez gólt. De ez a lendületük nem tart tovább a 26. percnél, mikor is egy Antal Zsombi kiállítás után Sloboda bombázza kapásból a korongot Polc hálójába. Majd a 38. percben emberhátrátrányba kerülünk, amit az üresen hagyott Mihály Árpád kegyetlenül kihasznál. Az indulatok kezdenek elszabadulni, sok a durváskodás, de alapjában véve nagyon szép hokit láthatunk. Ebben a harmadban is a Sportclub dominál, de a HC jobban kihasználja a helyzeteit...
A harmadik harmadra elszántan érkezik ki mindkét csapat, óriási a hangulat annak ellenére, hogy nincs tele a csarnok. A harmad elején mintha csak a másik csapat tévedéseire várna mindkét fél, de így is a Sportclub kezdeményez jóval többet. Majd ismét bebizonyítja a Sándor-Zsók-Péter sor , hogy Gál Sándor edző miért választotta ismét a tavalyi felállást. Egy nagyon szép akció végén Sándor passzol Zsóknak, aki még ha nehézkesen is, de átveszi a pakkot és szenzációs gólt varr a bal felsőbe. Ezután egyre durvul a játék, a játékosok sokszor nem a hokival foglalkoznak, hanem egymással. Majd a 48. perc végén ismét egy emberelőnyt használ ki Mihály Árpád, szokásához híven a felsőbe akassza fel a korongot. A játék nagyon eldurvult, rengeteg szabálytalanság és színészkedés tarkítja a meccset. Sokszor marad a földön egy-egy Sport Club játékos, ami nem egy sportszerű játékról tanúskodik. De az 53. percben meglepjük az ellenfelet, mikor egy kékvonalról meglőtt lapos korongba Wallenberg nyúl bele, ezt Polc csak a szemével követheti. Az 54. perc elején végleg eldöntjük a meccset , egy szépen kidolgozott akció végén Szőcs lövi a korongot az üresen maradt kapuba. A meccs végén a HC idegesen játszik, mindent megpróbálnak, a kapust is kiveszik de mindezt hiába , mert a sípszóra majd szétrobban a csarnok, jelezve ezzel, hogy '' Újra itt van a nagy csapat!''
Végül elmondhatjuk, hogy egy hajtós, színvonalas meccset láthattunk, ahol szerepet kaptak úgy a szép megoldások, gólok, mint az indulatok, és végül győzött a jobbik csapat: a Sport Club!
