Megszerezte idénybeli első győzelmét a HSC Csíkszereda. Erre a sikerre azonban négy mérkőzésre volt szüksége a szeredai egyesületnek, és nem mellékesen kellett hozzá a hazai pálya által biztosított előny is.
A Dunaújvárosi Dab.Docler volt a soron következő ellenfele a csíki gárdának és szó mi szó, nem indultak a csíki szurkolók örömtől eltelve az első hazai összecsapásra. Megcsappant a nézőszám, talán sokan már a virágot is kihelyezték a HSC idei szezonjának sírjára, de szerencsére akadtak azért olyan fanatikusok is, akik bíztak a feltámadásban. Nos, ők csupán öt percet voltak hivatottak várni, hiszen alig lendületek bele a fiúk a meccs tempójába, máris vezetett kedvenceik: Mihály Ede kapott egy ajándék korongot az ellenfél kapujának közelében, lendületből pedig rávezette a kapusra és nem hibázott. Ami ezután következett, mámorító volt: az újrakezdést követően pakkot csentek a hazaiak, Satek pedig irgalmat nem ismerve lőtte ki a hosszú sarkot (alig telt el 6 másodperc a két találat között!). Az addig ücsörgő és fagyoskodó szurkolók csakhamar változtattak hozzáállásukon, buzdítani kezdték torkuk szakadtából kedvenceiket, ez pedig kétségtelenül nem engedte elaludni a vezetés tudatában a fiatalokat a jégen. A harmad derekán pedig már az álombeli kezdés még gyönyörűbb lett: Spady távoli lövése becsapta a vendégek kapuvédőjét, aki nem tudott ezáltal hárítani. Rendhagyó módon korábban véget ért a harmad az egyik vonalbíró sérülése miatt, de a hátralévő három percet még le kellett játszani a kényszerszünetet követően. A harmad végén azonban már a vendégek is sokkal többször jutottak szóhoz, ez pedig góllá is érett: egy bulit hoztak el a vendégek, Pavuk pedig a feltálalt helyzetet könyörtelenül ki is használta.
A második harmad a korábbi pihenő miatt csupán egy térfélváltással vétette észre magát. A dunaújvárosiak nagyon akarták a második találatot, többször is veszélyeztettek a csíki kaput, azonban a kapuvas és megannyi helyzet mégsem eredményezett gólt. Egészen harmad derekáig: előbb a fiatal, de törtetéséért dicséretet érdemlő Bíró Mátyás kétszer nagyobb ellenfelét könyörtelenül a palánkra nyomta, ez pedig annyira látványos volt, hogy sokak lemaradtak az ellentámadásból gólt szerző vendégekről (Szappanos közvetlen közelről győzte le a veterán Kozuchot). A harmad hátralevő részében újabb gól már nem esett, de látszott, hogy indulatoktól kevésbé mentes a találkozó, hiszen szemmel láthatóan Curilla lett a csíkiak mai áldozata: a vendégek is tudatában voltak a hazaiak vezéregyéniségében, ennek megfelelően pedig több ütközéssel próbálták enyhíteni a lendületét úgy neki, mint a csapatnak. Meg is lett az eredménye, hiszen többszöri próbálkozásra a sérült már nem tudta vállalni a játékot.
A harmadik harmadra így megfogyatkozva és sebezhetőbben érkezett ki a hazai gárda. Nem volt azonban akkora nyomás alatt a hazai kapu, kb. minden második dunaújvárosi offenzívára jutott egy hazai is, ilyenképp pedig eljátszadoztak a felek egészen az utolsó két percig. Ekkor már időkérés és kapuslehozatal is történt egymást követően, ez pedig rögtönzés szerűen ki is fizetődött: a felkavart védelem már nem tudott mindenkit kellőképpen hatástalanítani, az üresen maradt Pozsgai pedig az elé kappantó pakkal kiegyenlítette az állást.
A hosszabbításban már bánkódtak a hazaiak az elpuskázott óriási lehetőség miatt, hiszen az éllovas ellen már a zsebben levő három pontot csak ki tudták énekelni, jobban mondva ütni. De nem aludtak el a hazai játékosok, érződött, hogy meg szeretnék kaparintani a pontok nagyobbik részét ma este és mindenki nagyon hajtott minden korongért. Ennek megfelelően aztán Bors és Satek edzésen szokásos korongozását nagyon nem tudták hatástalanítani a védők, de még Kalnins kapus sem, így a fiatal székely védő megnyerte a meccset övéinek.
Mondanom sem kell, annyira kellett ez a produkció és a pontok többsége, mint reményvesztetteknek az utolsó cérnaszál. Örömtől ittasan távoztak a kilátogatók, hiszen helyreálltak az erőviszonyok és megérdemelten jöttek vissza a versenybe. És reméljük, nem csak egy meccs erejéig! Szép volt, fiúk!
Eredmény
HSC Csíkszereda - Dunaújvárosi Dab.Docler 4-3 (h.u.)
Gólszerzők: Mihály, Satek, Spady és Bors, ill. Pavuk, Szappanos és Pozsgai
Mestermérleg
Christer Dreberg, HSC Csíkszereda: „Nagyon jól kezdtük a játékot. Három góllal elmentünk. 3–1-nél voltak lehetőségeink, amelyeket nem tudtunk kihasználni. A végén sajnos összejött a kapuslehozatallal az egyenlítés a vendégeknek. Nagyon közel jártunk ahhoz, hogy három pontot szerezzünk. Három vesztes idegenbeli mérkőzés után jól jött a győzelem. Akkor is voltak momentumok mikor jól játszottunk. Egyre közelebb kerülünk az ellenfelekhez. Nagyon keményen dolgoztak a srácok ezért a győzelemért, amelynek nagyon tudunk örvendeni.”
Donald MacLean, Dunaújvárosi Dab.Docler: „Nagyot küzdöttek a srácok, hogy visszajöjjünk a mérkőzésbe. Büszke vagyok rájuk. Tegnap egy nagyon fárasztó mérkőzésünk volt Brassóban, amelynek fáradalmait nem tudtuk kipihenni. Nem voltunk olyan élesek és gyorsak, mint amilyennek kellett volna lenni.”
