Szinte keresni kellett a szabad helyeket a találkozót megelőzően, hiszen szép számú embertömeg sereglett ki a csíki arénába. Egy nagyérdemű meggyőzőképességének engedve feladtam az addigi meccsleső pozíciómat titkon reménykedve abban, hogy az új hely varázsa új kategóriát nyit a legyőzött csapatok rangsorában.

Alig, hogy elfoglalta mindenki a helyét, rögtön fel is állították...Na nem azért, mert "Elnézést, ez bérletes hely", hanem mert az első komolyabb támadás végén az idén csak árnyékát követő Beczének sikerült a hálóba juttatnia a korongot. Kellett hozzá a kapus tévedése is, ugyanis a lába között csorgott be a korong, ez azonban nem von le egy fabatkát sem érdeméből. Továbbra is fölényben tudtunk játszani, rettentően meglepődött ezen a Zámky és nem sikerült felszabadítaniuk a térfelüket. A kitartó offenzíva pillanatokon belül gyümölcsöző előnnyé változott, egy, a végletekig kipasszolgatott támadás végén (a sokáig csak forgolódó érsekújvári védelem társrendezésében) Molnár közvetlen közelről nem hibázott és újra mattolta a vendégek hálóőrét. Ej de jó ez az új hely...

A további játékidő már kevésbé szólt a szervezettségről, pontatlanul játszott mindkét együttes és pár égbe kiáltó helyzetet leszámítva átlagos harmadot tudtunk magunk mögött. A középső játékrész továbbra is a vendégek nyomásától volt vezérelve, sok helyzetet tudtak kidolgozni, jó pár alkalommal csak Kozuchon (ismét) múlott a kétgólos előny megtartása. Most mi kerültünk a mókus ketrecébe, a korong sok alkalommal csak nagy fáradozások révén tudott kijutni a harmadunkból, azonban ez is megtört egyszer: egy távoli lövésbe ért bele Sucharda, a teljes takarásban levő Kozuch pedig csak asszisztálni tudott a szépítéshez.  Az utolsó játékrészben gyakorlatilag sikerült magunkra húzni az érsekújvári mezt és csapatot egyaránt. Több kapitális hibát is elkövettek a fiúk úgy támadásban, mint védekezésben, de az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a tálcán felkínált helyzetekkel a vendégek sem mentek sokra. Ma nem voltak a helyzet magaslatán ők sem, rengeteg pontatlan átadás tarkította játékukat és hiába játszották be a játékszert a kapu előterébe, ott a befejező ember mindig lemaradt a csíki védelem tömkelegében. Pár veszélyes kontrában vettük mi ki a részünket a záró felvonásból, viszont a hősies küzdelem és lankadatlan védőmunka nem engedte kiegyenlíteni a vendégegyüttest, akik még a kapust is mezőnyjátékosra cserélték az utolsó percben. Nováknak két ordító lehetősége is volt felszabadítani a szlovák offenzíva alá vett erdélyi harmadot, de a 4. gól nem érkezett meg a találkozón, így fellélegezhetett a csíki közönség. 

És hogy miért áll kettőn a vásár? Ha nincs az az első két mesébe illő percünk, akkor ez a beszámoló teljesen másképp nézne ki. De mit csináljunk, az elején ők is belecsaptak ebbe az üzletbe, visszatáncolás pedig nincs az biznisz világában! Szép volt fiúk! Óriási dicséret jár nektek!

HSC Csíkszereda - Érsekújvár 2-1 (Becze, Molnár Zsolt ill. Sucharda)