"Most már nagyon nagy rajtunk a nyomás"- kezdi Nagy Béla edző az elmúlt találkozók értékelését. "A csapatmorál, ami a dunaújvárosi győzelem után kezdett fellendülni, ismét a padlón van, ráadásul két hazai vesztes meccset követően. Leginkább bosszantó, hogy mindkét meccset a végjátékban buktuk el úgy, hogy mindkét meccsen mi vezettünk, valamint az, hogy bár tudjuk a gyenge pontjainkat, a célzott gyakorlással sem tudunk előrelépni. Természetesen a gyenge helyzetkihasználásra és a gyatra emberelőnyös játékra gondolok, ha ez a kettő gyermeteg védelmi hibákkal párosul, akkor az elméletileg gyengébb csapatok ellen is vereségre vagy ítélve. Most elsősorban a játékosok pszichéjét próbáljuk javítani, illetve azt megerősíteni bennük, hogy a jégkorong csapatjáték, nem egyéni alakítások sorozata. Most már nagyon sok pontot játszottunk el, el kell kezdenünk a zárkózást az élmezőnyhöz. Holnap Brassó hatpontos hétvége után érkezik ide, mindkét meccsüket megnyerték és vezetik a tabellát. Nem lesz könnyű, de mindent megteszünk a javítás érdekében. Két könnyebb sérültünk van, Góga és Flinta, holnap dől majd el, tudják-e vállalni a játékot. "

Mit tehetnék ehhez hozzá szurkolóként? Először is azt, hogy azzal semmiképp nem segítünk, ha a csapat átmeneti sikertelenségét egy-egy játékos nyakába varrjuk. Egyéni hibák mindig voltak és lesznek, de ezeket az egységes egészként funkcionáló csapat ki tudja küszöbölni. Másodszor azt, hogy a végre egészként működő csapat tagjai kiálljanak egymásért és térjen vissza beléjük a tűz, a lelkesedés és az erős győzni akarás. Ebben azonban partner kell hogy legyen játékos és edző, vezetőség és szponzor és nem utolsó sorban mi, szurkolók is. Csíkban rég nem hallott buzdítással zárnám, aminek azonban elvitathatatlan a létjogosultsága: Mindent bele, fiúk, HARCOLJATOK!!!