Első alkalommal feszült egymásnak a Mol Liga idei kiírásában a szeredai gárda és az egyik örök ellenfél, a dunaújvárosi Dab. Docler. 

Iramos kezdést hozott az első harmad, a házigazdák valószínű még a tegnapi hetes mámorában léptek jégre, ugyanis rögtön nekiestek ellenfelüknek és azonnal vezetést szerettek volna szerezni. Ám érvényesült a klasszikus "fagyi visszanyal" szituáció: Hurtaj egy ellentámadás végén egy kötényt kiosztva változtatta számunkra kedvezőbbé az eredményjelzőt. Nem von le semmit Hurtaj érdeméből az a tényállás, miszerint perceken keresztül veterán kapusunk volt a címszereplő, bravúrok sorát mutatta be a már említett hazai offenzívát kiegyensúlyozandó. A harmad további részében csak védekezésből tudtuk kivenni a részünket, a harmad végén azonban egy időn túli kiállításnál sikerült felállni támadó pozícióba és Tranca végső közreműködésével megnyugtató előnnyel következhetett az első pihenő. 

A tavalyi szezonban ez a jégfelület vegyes érzelmeket hagyott bennünk, ugyanis első alkalommal egy szintén 2-0-ás előnyt sikerült eltékozolni és csak a büntetők fordították javunkra a pontok elbírálását. Második alkalommal egy sima három gólos vereségbe szaladtunk bele. Védekezésben megmutattuk, hogy fejlődtünk, de azért ne felejtsünk el támadni sem...

 Ismét enyhe, a házigazda által diktált fölény volt észrevehető a szünetet követően. Több alkalommal is tágra nyitott ajtó látszatát keltette a hátsó alakzatunk, viszont a szerencse nem pártolt el mellőlünk: Kozuch jelentette a küszöböt az ajtót követően, amely viszont már megakasztotta az "idegen" belépését. Kettős emberelőnyünk is akadt, de sajnálatos módon a koncentrációhiány támadásban is kézzel tapintható volt. Továbbra is inkább védekezésben tudtunk jeleskedni, a legfőbb érdem a már most aranyérmet kivívó kapusunké volt. Ő ugyanis emberfeletti dolgokat művelt a pálya felületének azon az 1, legfeljebb 2 százalékán, amely rendelkezésére állt. Rengeteg kiállítás színesítette a bírói lap addig sem kevés adatait, de a kapusvasunk is meg volt babonázva (gyorsan tegyük hozzá, hogy nem a házigazdáknak akart engedelmeskedni...).

Előnyben vagyunk, de egy Dab-szintű alakulat ellen ez a két gól nem egy életre szóló biztosítás...

Az utolsó játékrészt sem kezdtük túlságosan biztatóan, ugyancsak kontratámadások erejéig próbáltuk érvényesíteni akaratunkat. Sokkal nyíltabb lett a hazai gárda is, már ami a védelmi vonalait jellemezte, ezáltal jó pár lehetőségünk akadt emberelőnyös helyzetben, és nemcsak. A hazaiak továbbra is támadtak rendületlenül, aminek mi láttuk kárát: kevesebb, mint öt perccel a vége előtt Hüffner végre utat talált a csíki kapuba. Vérszemet kaptak ezzel az újvárosiak, az időkérés lehetőségét is kihasználta a hazaiak mestere mintegy utolsó mentsvár a pontszerzésre. Voltak szép számban vérnyomásemelő pillanatok az utolsó percekben, de nagy kínok árán megszenvedtünk az idegenbeli három pontért. Óriási ovációt érdemel kapusunk, aki nélkül ma egy nagyobb arányú vereség is kinézett volna, de jó ómen, hogy a védelmi vonalakat kell minél előbb korrigálni. Önbizalom-erősítőnek és felkapaszkodónak viszont ez a 3 pont tökéletes adag. Szép volt fiúk!

Dab. Docler - HSC Csíkszereda 1-2 (Hüffner ill. Hurtaj, Tranca)