"Megkésve bár, de törve nem" átalakított közhellyel érdemes indítanom ezt a rövid összefoglalót, amely segítségével megpróbálom tető alá hozni mindazt, amit hőn szeretett gárdánk ki tudott hozni magából az elmúlt fél év során. Nem mellékes megjegyezni, hogy kétségtelenül megérdemlik!
A tavalyi szezonhoz képest a csapat nem esett át túlságosan nagy vérfrissítésen, elérte azt a pontot az alakulat, amikor is meg tudja tartani az idegenlégiósait és ugyanakkor nagy célkitűzésekkel futhat neki a következő idénynek. A tavalyi triplázás után talán egy kevésbé jól informált szurkoló is azt tartotta a legfontosabbnak, hogy az elért színvonalat tartani kell, magyarán meg kell ezeket a címeket védeni. És az érem túlsó oldalán helyet foglaló, napról napra sportclub-blogot és sportclub-honlapot olvasó (szerk. "elfogultság") egyén már a Kontinentális Kupában is előkelő eredményben bízott.
A Siki által keletkezett űrt talán sikerült kitölteni Becze fiatal lendületével, tehát valóban nagy reményekkel futhattunk neki az újabb kihívásnak. A kezdeti bizonytalanság ellenére magára talált a csapat, sorra hozta a kötelező győzelmeket és a közvetlen riválisokkal szemben sem kellett sok alkalommal vesztesként elhagynia a pályát. A megváltozott mérkőzésszám kevésbé befolyásolhatta a teljesítményt, amelyre semmi panaszunk nem lehet: a tavaly hatszor nulláztunk, az idén viszont csak négy alkalommal. A győzelmi mutatónk a tavaly 65%-ot tudott felmutatni, az idén viszont a mérkőzések 71%-át sikerült hozni , ami apró, de hasznos növekedés. Több csapat is megerősödött annak köszönhetően, hogy a Vasas felbomlott, mint hokicsapat, és ennek előnyét főképp a határon túli csapatok érezhették.
Ami a játékosok egyéni teljesítményét jelenti, itt is sokan voltak képesek a tavalyi önmagukat túlszárnyalni. Talán nem árulok el nagy titkot, ha elsőként a szezon egyik legeredményesebbjével, Beczével foglalkozok először. A fiatal csatár nagy reményekkel indult neki ennek az idénynek, nyáron nagyon sokat azzal foglalatoskodott, hogy fizikailag megerősödjön és meggyőzőbb karakterét tudja mutatni. Nos, ez nem is váratott magára sokat, a már messze járó svéd edzőnk meg is szavazta neki a bizalmat, rögtön ponterős csatárok mellé és a gyergyószárhegyi születésű fiatalember élt is a lehetőséggel. Szinte kivétel nélkül az összes mérkőzésen szerepet kapott, a tavalyi szerényke 11(8+3) pontja mellé idén egy rendkívüli 39-et(27+12) tudott összehozni. 
Sok alkalommal izgult érte a közönség, sok esetben ugyanakkor rajta állt vagy bukott a meccs sorsa. Szinte háromszor annyit lőtt kapura, mint a 2010/11-es idény alkalmával és ezzel is a nagyon előkelő második helyet foglalja el csapaton belül. Sajnos azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a felvonultatott gólmennyiség mellett a passzok aránya eltörpül, ennek pedig a szeredai meccsek alkalmával sokszor hangot is adtak a drukkerek. Igazuk is van, mert Becze jobban szereti elintézni maga a meccset, neki a "single player" játékmód jobban fekszik. Szépséghiba ide vagy oda, nem semmit alkotott az idén a tehetséges legény, aki nem bukott el a család sport iránti múltját és szeretét tekintve sem.
A tavalyi nagy duó, a Novak-Hurtaj páros nem mindennapi teljesítménnyel lopta be magát a szurkolók szívébe, ezen egyszerű oknál fogva újabb fergeteges szezont várt tőlük sok mindenki. Novak nem hagyott alább, a tavalyi 52 pontját megtoldotta idén még nyolccal, a lejátszott mérkőzések alkalmával pedig az egész Mol-Liga játékosállományából(!) ő próbálkozott a legtöbbször az ellenfél hálójába juttatni a korongot: 206 lövést takar ez az elismerés. Ezenkívül persze ő lett az alapszakasz gól- és pontkirálya is 28, illetve 32-es mutatóval. Kétség sem férhet hozzá, ő a Mol-Liga legjobb játékosa. Viszont Hurtaj már nem tudott felzárkózni mellé, ő az idén sajnos visszesést produkált. A tavalyi 48 (20+28) mellett idén egy halvány gyengülés vehető észre a 36 pont (16+20) tekintetében. De nem csak emiatt osztom több elégedetlen száj hangját, a számok mögött már nem az a fürge és meggyőző játékos lapult, mint egy évvel korábban. Sérülés is hátráltatta a kiemelkedő eredmény elérésében, talán emiatt sem tudta mindig felvenni a ritmust és így, még ha enyhén is, de elveszett a korábban említett "géniuszok" mögött. Viszont az ő közreműködésére is szükséges volt a liga-elsőség megszerzésében. Nagyot akartunk, kevés lett belőle, de van még esélye javítani.
Említést érdemel továbbá Hruby, aki az egyik legerősebb hátvéd címet is birtokolhatná. A tavaly évhez hasonlóan idén is meggyőzően teljesített volt, a számok nyelvén 33, illetve 30 pontot tudhat a tarsolyában. Góga a légiós sorban kapott szerepet, ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ő legyen a hazai vedők legeredményesebbje. A Brassóból "hazatérő" Szőcs nagyon is rászolgált arra, hogy újra visszalophassa magát a szeredaiak szívébe, a két 14-es mutató erre talán a legkézenfekvőbb példa. A szezon során azonban Hurtaj mellett voltak sokkal nagyobb visszaesők is, itt kell megemlíteni többek között Virágot, aki sajnos sok alkalommal a felforgatott sorok miatt nem kapott annyi lehetőséget, hogy meggyőzhesse az edzőt(ket) eredményességéről. Moldován sem a nyakatekert tehnikás góljairól maradt meg a köztudatban az idén, sérülés miatt is kénytelen volt pihenőre vonulni. Akit még sajnos ugyanezekbe a sorokba be kell építeni az Molnár Zsolt, ő sem kapott annyi lehetőséget, mint egy évvel korábban, a ő mutatója talán a legmegdöbbentőbb: a 27-ből csak 10 lett az idén.
Muszáj szót ejteni a szezon közben igazoltakról is, akik többé-kevésbé értékes munkát tudtak végezni ittlétük alatt. Petr Zib személyében egy hátvéd igazolása nem jelentett mentsvárat és plusz motivációt a csapatnak, rövid ideig élvezhette a Vákár Lajos adta korcsolyázási lehetőség előnyeit. Helyette viszont érkezett a csatársor erősítésére Albin Podstavek, aki csakhamar meggyőző teljesítményével eloszlatta az esetleges kételyeket. Ahhoz képest, hogy az alapszakasz második felében csatlakozott a csapathoz, már 5 gólt ért el és 16 döntő jelentőségű passzt osztott ki (21 pont).
Kinek hol megy a legjobban?
Érdekes adatok derülnek ki abból az általam végzett kis számításból, amely a szezon során lőtt gólokat és góllövőiket veszik alapul. Ebből kiderül például az, hogy Novak nem hiába pontkirály, ő minden csapat ellen képes volt legalább 2(!) gólt elérni. Számokban kissé lemaradva, de érdemben semmiképp sem nyomában van Becze és Mihály, akik szintén minden ellenfél hálóját megzörögtették legalább egy alkalommal (a gyergyói fiatalember csak a Dab.Docler ellen nem tudott a kettes számjegyig elérni). Voltak olyanok, akik csak 1-1 csapat ellen nem tudtak beverekedni a gólszerzők közé, ilyenek Hurtaj, Szőcs (szépen visszavágott egy duplával a rövid ideig tartó kenyéradójának, Brassónak) és Petres. A gólszerzők nagy részének leginkább az Újpest ellen ment a gólgyártás (Novak 9, Hurtaj 7, Becze 5), de érdemes megemlíteni még Mihály (Steaua ellen 5), Bíró (Fradi ellen 4) és Hruby (Dab ellen 3) nevét is.
"Kényszerpihenők"
A tavalyi évadoz képest megemberelték magukat a fiúk, kevésbé voltak szabályellenes megmozdulások és bünetetőpad-melegítések. A 2010/11-es szezon alapszakaszában összesen nem kevesebb, mint 916 büntetőpercet kapott a csapat, ehhez a rendkívül magas számhoz képest idén csak 504-et kaptunk, ami szinte megfelezi az egy évvel ezelőttit (az már más kérdés, hogy ezekből hány lenne vitatható, a hozzászólásoknál szabad a gazda).
Kapusteljesítmények
Az első számú hálóőr, Kozuch a tavalyi 2.16-os meccsenként bekapott gólok mértékét le tudta csökkenteni 1.85-re, ami meglepő eredmény ha azt vesszük alapul,hogy egy évvel ő is öregebb már. A védési átlaga 91%-ról 93%-ra nőtt meg, de talán még ennél is örvendetesebb hír, hogy a tavalyhoz képest Ruczuj szinte 550 perccel többet tölthetett a kapuban.
Bár az első akadályt sikeresen vettük, a vége még közel sincs itt. Nagyon sok munka van még és sok nehéz percet kell átélnünk, de továbbadom H.Jackson Brown kortárs amerikai író meglátását, miszerint "A folyó és a szikla összecsapásából mindig a folyó kerül ki győztesen - de nem az erejének, hanem a kitartásának köszönhetően".
