Az 1989-es korosztály egyik legnagyobb tehetsége, akinek ígéretesen induló karrierjét törték derékba térdsérülései. Bálint Attilát faggattuk múltról, jelenről, jövőről.“Első osztályos koromban kezdtem jégkorongozni Janovits Endre tanár úrnál, aki 14 éves koromig volt edzőm. A középiskolát Bukarestben kezdtem, ahol a Steaua felnőttcsapatának edzéseit látogattam, és az ifiknél játszottam egy évet. 2006 októberében jöttem haza, ahol szerződést kaptam a Sport Clubtól, és az akkori Sport Club II-ben játszottam együtt többek között Bíró Tamással és Kánya Attilával, akikkel a farmcsapat megszűnése után a felnőttekhez kerültünk. A 2007/2008-as évad a beépülés jegyében telt, egyre jobban ment a játék, élveztem az edző bizalmát, egyre nagyobb önbizalmat és meccsrutint gyűjtöttem. A 2008/2009-es évad igazi áttörést hozhatott volna, de sajnos rosszul kezdődött és még rosszabbul folytatódott. Az első edzőmérkőzéseken a kiváló svédekkel szerepeltem egy sorban – nem mintha annyira jó lettem volna, inkább azt gondolom, mellettük nyílt a legjobb alkalom a fejlődésre – amikor a Csíki Sör kupán megtörtént a baj, a jobb térdemben elszakadt a keresztszalag. Több mint három hónapot kihagytam, aztán év vége felé ismét kezdtem játszani, és egyre inkább belelendültem (13 mérkőzésen 3 gólt lőtt és 4 asszisztja volt – szerk. megj.), de a román bajnokság utolsó előtti mérkőzésén a bal térdemben is elszakadt a keresztszalag. A műtét miatt ki kellett hagynom az alapozást, gyakorlatilag ráment a következő szezon. Idén januárban azért jégre álltam, bár az orvosok nem javallották és a jobb lábam távolról sem volt rendben, az ambícióm hajtott, hogy játsszak. Év elején sokáig még a koronggal végzett gyakorlatokat sem végeztem, csak korcsolyáztam, a szaladás is nehezen ment. A rájátszásban ugyan pályára léptem néhány meccs erejéig, bekkjeink eltiltása alatt Hozó hátvédpárja voltam, bár eredetileg balszélsőt játszottam, de ez inkább amolyan levezetés volt, nem tudtam a maximumot nyújtani.”
A sérülések okozta lelki traumáról a következőképp vallott:
“Az első sérülés után viszonylag könnyen túltettem magam a történteken, bár a félelem mindig ott lappangott bennem, hogy egy-egy erősebb kontaktus után ismét baj lesz. Ez azonban lassanként elmúlt, szezon végén a másik térdem sérülését azonban már nem tudtam feldolgozni. Ennek nyomait ma is érzem, ilyen állapotban nem merek kockáztatni. Az egész szezonos kispadozás nagyon megviselt, hisz játszani szerettem volna, de éreztem, hogy nem tudom korábbi önmagamat hozni. Ugyan a klubtól kaptam volna szerződést jövőre is, ilyen állapotban ezt nem vállalhattam. Most egy hónapig Dániában tartózkodtam a barátnőmnél, aki ott tanul, nagyon tetszett a hely, terveim szerint oda vagy a skandináv államokba szeretnék menni tanulni, egy hokiiskola sem kizárt. Ezek egyelőre csak ábrándok, konkrétumot legközelebb szeptemberben fogok tudni. A közeljövőben egy hosszabb nyaralást tervezek, aztán meglátjuk a fejleményeket.”
Hogy a jövőben fog-e jégkorongozni, Bálint Attila elmondta, a profi hokival átmenetileg felhagyott, azt azonban nem zárta ki, hogy pár év múlva, ha megfelelő egészségi állapotba kerül, ismét megpróbálkozik vele. “Nagyon nehéz döntés ez, hisz a hoki töltötte ki mindennapjaimat. A sérülések a legrosszabbkor jöttek, amikor hatalmas esélyem volt a legtöbbet fejlődni. Igazából nem harmincéves koromra szerettem volna jó hokista lenni, hanem kihasználva ezeket a tanulóéveket, a lehető leghamarabb. Most vegyes érzelmek dúlnak bennem, nagyon hullámzó a kedélyállapotom. Vannak napok, amikor jól megvagyok a hoki nélkül, vannak napok, mikor elviselhetetlen, hogy a jégtől távol kell lennem. Talán még nem is érzem igazán, mennyire hiányzik a jégkorong, szezonkezdéskor fog tudatosulni bennem igazán, hogy már nem vagyok részese a történéseknek. Hobbiszinten azonban továbbra is játszom, hisz nem tudok nélküle létezni.”
Amikor becenevének (Anthrax) eredetéről faggattuk, elmondta, ezt a nevet leginkább barátai használták, akikkel az internet-kávézók korában hálózatban játszott, a jégen a társak Traktornak hívták, ezt a nevet első felnőtt edzésén kapta a melegítőjén díszelgő felirat alapján.
A szurkolók nevében is kívánunk egészséget, sok sikert, és remélhetőleg viszontlátjuk majd a jégen Bálint Attilát.
