Csütörtök éjjel indultunk útnak Magyarország felé, abban a reményben, hogy megnézzük a Volán Grazzal való összecsapását. Szerencsésen oda is érkeztünk, 100 körüli csíkival erősödött az AV19 szurkolótábora.

Az egész meccsen mindössze néhány gólhelyzetet kidolgozó, ám majdnem minden helyzetét kihasználó listavezető egy utolsó percben szerzett góllal verte a jobban játszó fehérváriakat. Képünkön Mihály Árpi találatának pillanata látható, akinek gólja révén egalizáltak a kék-fehérek. Az utolsó percekben lett volna számtalan lehetőség gólt lőni, de Charpenter lehúzta a rolót, így egy szoros, jó meccsen kapott ki az EBEL-elsőtől a fejér megyei alakulat.

Vas János próbálkozását csak nagy bravúrral tudta védeni a nagy napot kifogó grazi kapus.

           A végén Pire odajött a csíki szurkolótáborhoz és megköszönte a bíztatást.

Másnap szombaton 14 órakor kezdődött a MOL-Liga első elődöntője.

 A meccs nem kezdődött rosszul számunkra, Hozó egy remek akciót fejezett be góllal. Fél perc sem kellett és egalizált az UTE. Közben Babic spori megadta a lehetőséget a budapestieknek, hogy gyakorolják az emberelőnyös játékot. Az első és második harmadban is sújtott nem egy olyan kiállítással, ami indokolatlan volt. A 2-2 ugyanúgy alakult, mint az 1-1, Hozó vezetést szerzett, megint csak másodpercekre volt szüksége az UTE-nek, hogy egyenlítsen. A második játékrészben egy gyönyörű Szőcs-Niinikoski akcióból láthattunk szép gólt.

Az UTE légióssora, a második harmad több mint felét a jégen töltötte. Voltak pillanatok, amikor fizikálisan nem bírták. Petrán emberelőnyből 3-3-ra módosította az eredményt. Az utolsó játékrészben még láthattunk érdekes ítéleteket, a 3. percben született a meccs utolsó gólja, Petrán ismét egy kék-vonalassal köszönt be. A gól után átköltöztünk az UTE térfelére, de egy plexi-probléma megtörte azt a nagy nyomást, ami alá helyeztük őket.

A játék képe alapján, jobbak voltunk. Viszont a Final Fournak ez a hátránya, verhettük volna őket a következő  nyolc meccsen 8-ból nyolcszor. Ugyan ez a  helyzet a második elődöntővel is. Hiszen a DAB egész szezonban csak tőlünk kapott ki rendes játékidőben, az a Stars, aki épphogy beért az első négybe megnyeri a MOL-Ligát.

A tegnapi bronzmeccsen is lelkesen bíztattuk kb. 200-an kedvenceinket. Az anyaországi sporik hozták a formájukat, az első 20 perc több mint felét hátrányban töltöttük, amit egyszer tudtak kihasználni a Bikák. A játékrész vége előtt 5 perccel, meglepődöve láttuk, hogy két DAB-ost is kiküld a büntetőpadra a játékvezető.

Mindkét emberelőnyt góllal fejeztünk be, előbb Moldován lőtte ki közelről a felsőt, majd  a 23-as asszisztolt Molnárnak, aki találatával vezetéshez juttatta csapatunkat.

A második felvonásban csak egy csapat volt a jégen. A DAB még helyzethez is alig jutott. Rengeteg ziccer és hatalmas gólhelyzeteink voltak, de csak egyszer sikerült betalálni, Moldován Sprencz átadását vágta fel Kissnek. Az utolsó harmadban is lőttünk vasat, 2 szerencsés gólt szerzett a hazai gárda. Előbb Hruby korcsolyájáról jut a kapuba a pakk, majd Kurt MacSweyn korongja pattan be szerencsétlenül kapunkba. A hosszabítás vége előtt 4 másodperccel a kanadai el is döntötte a meccset.

 A tegnapi meccset is mi vesztettük el, nem az ellenfél nyerte meg. A szerencse ellenfeleinkkel volt a legfontosabb pillanatokban, így hiába voltunk jobbak mindkét meccsen.

 Szerintem egy MOL-Ligát nem szabadna eldönteni egy hétvége alatt, hisz ahogy láthattuk, elég épp becsöppenni az utolsó playoffos helyre, nem is kell sok gólt lőni a szezonban, és meg lehet nyerni. A csapat nem volt rossz a hétvégén, menni kell tovább és elhozni a még maradék két trófeát.