Nincs már messze a Mol-Liga alapszakaszának a vége, és a mi helyzetünk enyhén fogalmazva sem bíztató. Habár, vegülis az is kijelenthető, hogy nagyon sokat emelkedett a magyarhoni csapatok szintje, de ezt majd egy másik cím alatt boncolgassuk...Most inkább foglalkozzunk önmagunkkal!
Számunkra 4 meccs van még hátra ebből az idényből az alapszakaszban, és ami talán a legfontosabb: mind hazai környezetben fog zajlani. Ebből kettő az egyik közvetlen rivális ellen, az UTE ellen. Az újpestiek elleni idei mérlegünk hagy kívánnivalót maga után: 2-szer játszottunk náluk, és pontok nélkül tessékeltek le a pályáról mindkét alkalommal 11-5-ös gólaránnyal. Tehát, azért tudnék mondani egy-két jó indokot arra vonatkozóan, hogy miért küldjük őket haza mi is pont nélkül. És akkor még csak meg sem említettem Kadlubiak iránti ösztönös szeretet- és becsületvágyamat a tavalyi, oly csodálatos középső ujjperce iránt...
Na de a tréfát félretéve, koncentráljunk az ellenfelekre. A másik rivális (mostmár csak a román bajnokságban...) a déli szomszéd, a Brassó. Két lazább mérkőzés keretén belül egy magáért beszélő 12-5-ös gólaránnyal küldtük haza őket, ahol viszont megjegyezendő, hogy néha mi sem voltunk a helyzet magaslatán, mivel az eredményeket kettővel is beszorozhattuk volna, ha pontosabbak és figyelmesebbek vagyunk. De a lényeg ígyis-úgyis a két győzelem, amelyben most is bíznak az elszántabb Sport Club drukkerek. Viszont (az a baj, hogy mindig van egy "viszont"): új kapus és a velejáró teljesítmény érkezett, iszonyatosan nagy erősítést jelentve a Fenestela számára! Ez már szembeli és pontbeli eredményben is meglátszott, ami, vicc ide vagy oda, az idén gigantikus jelentéssel bír a Brassóiak háza táján...
De (most viszont örülök, hogy van egy "de") valószínűleg addigra már rég a csapattal fog edzeni és készülni az újdonsült finn és a francia csatárduó (most megkockáztattam, hogy egy sorban fogják koptatni a jeget, de nem én vagyok Weinstock-mester...). Tehát, készüljön csak és edzzen jo keményen a Brassó is, mert az a 6, még levegőben szállingózó pontnak nem biztos a hovatartozása, és nem lehet mérget venni arra, hogy egy cseh kapus a tökéletes gyógyír a francia, finn és nem utolsó sorban a székely bombalövések ellenében!!!
Péter Róbert öröme nem irányadó, de nem haragszunk meg, ha ismét gólmámorban tör ki...