A szezon végi szurkolói találkozó apropóján rengetegen látogattak el a Vákár Lajos Műjégpálya protokolltermébe. Mezaláírás, szurkolói kártya dedikálása, közös fotó a kedvenc játékossal – volt minden, mi szem szájnak ingere. Örvendetes ugyanakkor, hogy az apukák és anyukák gyerekei zsivajjal töltötték meg a termet a jégkorongozók láttán (a következő generáció szurkolói magja is közülük kerülhet ki). A jókedvű délutánon több játékossal is sikerült szóba elegyedni.

- Hogy érzed, a te szempontodból hogyan sikerült a szezon hajrája?

- Kalvis Ozols: Visszatekintve úgy látom, hogy megfelelően futottunk neki a szezon végének. Tudtuk, hogy nagyon kevésen fog múlni, hogy ki csípi el a rájátszást a Mol-Ligában, de sajnos azt a pár pontot már nem tudtuk begyűjteni. Összességében egy nagyszerű tapasztalat volt számomra, de ugyanakkor egy gyökeres új dolog és egy eltérő mentalitás is. Szerettem és élveztem minden percét, igyekeztem a tőlem telhető legjobban teljesíteni!

- Már javában zajlott a szezon, amikor csatlakoztál a csapathoz. Bármi is történt, bámulatos dolgot vittél véghez itt nálunk. Te ezt hogyan élted meg?

- Kirils Tambijevs: Igazából csak a dolgomat tettem. Ideszerződtem profi jégkorongozóként és tudtam, hogy száz százalékon kell teljesítsek. A feltételek adottak voltak, lehetőséget kaptam és csak azt csináltam, amihez értek. Remélem, hogy a nézők is ezt látták és bocsánatot is kérek tőlük, amiért nem nyertük meg a bajnokságot. 

- Hogyan tovább a szünet alatt?

- K. T. : Legelőször hazamegyek a családomhoz, mert már nagyon hiányoznak. A továbbiakat majd meglátjuk!

- Következik a nyári szünet, milyen terveid vannak e tekintetben?

- Ruczuj Gellért: Most az a legfontosabb, hogy képesek legyünk leengedni a gőzt. Hosszú és fárasztó volt a szezon, így ezt az időszakot a család és a kutyáim körében szeretném eltölteni. Majd ha elkezdődnek a felkészülések mindenképpen szeretnénk elmenni egy professzionális kapusfelkészítőre legalább tíz napra.

- Farkas Tamás: Mint kiegészítő sport a foci szerepel a terveim között. Szabadidőben a kirándulás, túrázás és biciklizés fog előnyt élvezni, de ugyanakkor több időt szeretnék tölteni a barátnőmmel és mindazokkal, akikre a szezon során kevesebb idő jutott, van mit bepótolni ezekből.

- Molnár Zoltán: Leghamarabb egy nyaralást szeretnék betervezni a pihenés miatt, de ezt is aktív nyaralásként különböző sportolásokkal. Majd a csapattal el fogjuk elkezdeni a felkészülést, remélem ugyanolyan eredményes lesz, mint tavaly ahogy sikerült.

- Miben áll a hátránya illetve az előnye annak, hogy egy hazai játékos a hátvédtársad vagy esetleg egy légiós?

-  Salló Alpár: Szerencsére inkább csak előnyei vannak mindkét szituációnak. Általában a légiósok erősebb ligákból érkeznek, így sokat lehet tőlük tanulni. Számomra nyelvi nehézség nem akad, jól megy az angol nyelv, de vannak olyan kulcsszavak a nemzetközi hokinyelvben, melyeket mindenki ért, így nem nehéz az egymással való kommunikáció a pályán.

- Te hogyan képzeled el a hosszabb szünetet?

- S. A. : Mivel nemrég ért véget a szezon, egyelőre nem volt időm ezen gondolkodni, de azt tudom, hogy pihenésre mindenképp oda fogok figyelni és még egy nyaralás sem kizárt. Aztán később egy kemény edzésprogram kell, hogy fizikailag megfelelően tudjunk nekivágni a következő szezonnak.

- Úgy néz ki, hogy jövőre is keménynek ígérkezik az első számú kapuspozícióért folytatott harc. Többen is lesztek olyanok, akik oda szeretnétek kerülni. Ez motiváló tud lenni?

- Onodi Ottó: Ez leginkább attól függ, hogy lesz-e idegenlégiós kapus, hiszen ha igen, az már sokkal nehezebb erőpróba mind Gellinek (Ruczuj Gellért, szerk.) mind nekem. Az eddigi évek tapasztalatai legalábbis ezt mutatják. Nehéz kapusnak lenni Csíkban, nagyon jó teljesítmény kell ahhoz, hogy folyamatosan te legyél a kapuban, de én végzem a dolgomat és próbálok minél többször élni a lehetőséggel.

- Személyesen te miben tudod meggyőzni az edzőt, hogy igenis te vagy aktuálisan jobb formában? Vagy hogyan tudod még jobb teljesítményre sarkallni önmagad?

- O. O.: Az igazság az, hogy idén az edzőt nehezen lehetett meggyőzni. Viszont ez a maximalista hozzáállás még inkább hajtott előre engem is, hogy még jobb legyek. Szép lassan kipróbált mind a hármunkat, és gyakorlatilag az a lényeg, hogy ne add fel! Ha jó formában vagy az edzésen, az még nem elég. Lehet, hogy ott jól teljesítesz, de aztán a meccsen sok gólt kapsz. És ez ugyanúgy fordítva is igaz. Edzésen nem lehet minden meccsszituációt kipróbálni, de tenni kell a dolgodat és csinálni tovább!

- A te nyarad hogyan néz ki?

- O. O.: Az edzői stáb majd összeállítja a nyári munkákat és idejében nekifogunk a felkészülésnek. Most egyelőre jön a válogatottbeli kötelezettség, a szabadidőt pedig majd kitaláljuk, hogy hogyan töltsük hasznosan. 

A Sportclub.blog.hu szerény szerkesztőségének nevében ezúton szeretném megköszönni minden kedves olvasónak, hogy a szezon során igényt mutattak a szurkolói blog olvasására! Remélhetőleg jövőre ugyanitt, ugyanígy!

Tisztelettel,

Korpos Attila

A bajnoki döntő hatodik összecsapására a Galac otthonában került sor. Megelevenedett kezdéssel indult a találkozó a vendég csíkiak részéről, a gól nélküli első harmad után viszont mégis ők kerültek hátrányba: alig fél perc után magához ragadta a vezetését a galaci gárda. Chernenko góljára Bíró Tamás tudott válaszolni a harmad végén, de a dudaszó előtt Gógáé volt az utolsó szó, aki megzörrentette Ónodi hálóját. Az utolsó harmadban, élet-halál harc közepette, előbb Alexeyev használta ki az épp Góga miatt hátrányba kerülő galaciak gyenge védekezését. De (mint ahogy azt már megszokhattuk az idei döntőben...) a Duna-partiak rögtön válaszolni tudtak a bekapott gólra Durkech által. Viszont kivételesen most a szeredaiak is idejében vissza tudtak kapaszkodni utolsó reményfoszlányaikon keresztül, a rendkívül pozitív benyomást keltő Berlev gólja sokadik alkalommal hozta vissza a székelyeket a meccsbe. A hosszabbításban a csíkiaknak nem sikerült kihasználniuk egy kettős előnyt, miközben ők is kaptak egy kiállítást, a kiegészült galaciak pedig ezt az esélyt már nem adták ki a kezükből és megnyerték a román bajnokságot!

Dunarea Galati - Csíkszeredai Sportklub 4-3 h.u.

Gólszerzők: Chernenko, Góga, Durkech, Szőcs, ill. Bíró, Alexeyev és Berlev

Fordulatos, káprázatos, vérnyomást nem kímélő- legegyszerűbben így lehetne jellemezni a román bajnoki döntő legutóbbi összecsapását. A csíki csapat már másodszor lépett jégre úgy, hogy gyakorlatilag egy kisiklás és búcsút is vehet a trófeától.

A telt házas publikum előtt a csapatok nyílt sisakos taktikai utasításokkal estek egymásnak. Ennek köszönhetően egyre-másra jöttek is a helyzetek mindkét oldalon. Popa és a döntőben már másodszor a kezdő pozícióban helyet kapó Ónodi állták a sarat egyelőre, a támadások hatékonyságában mégis a hazai gárda dominált, a vendégek inkább a biztos védekezés és kontratámadás alapelveit követték a harmad közepén. Aztán egy sokadik, a nagyobb helyzetnél hallható nézőtéri felhördülés már a "Piszkáld ki" rigmust is útra indította: kapu előtti kavarodást követően Popa nem tudta lekövetni a korong útját, de Moldován annál inkább, így egy pattogós, nem látványos, de sokkal hasznosabb góllal magához vették a vezetést a székelyek. A játék képe a továbbiakban sem változott sokat, mindkét csapat igyekezett gólt szerezni, a harmad krónikájához még hozzátartozott viszont egy bődületes bal kapuvas Alexeyev részéről, amely viszont már a palánk fele vette az irányt.

A minimális előny tudatában nem lehetett nyugodt a székely-orosz-lett-szlovén különítmény hazai oldalon, a görcsös kezdés pedig csakhamar a visszájára fordult: az első harmadból átnyúló galaci előny alig telt le, egy kipattanót zárt szögből Szöcske ütött be a hálóba. A bekapott gól csak még inkább feltüzelte a csíkiakat, akik első számú gólvágójuk főszereplésével nemsokára újból vezetést ünnepeltek: Tambijevs a kék vonal szomszédságában lopott korongot a védőktől, rávezette a kapusra, az utolsó utáni pillanatig kivárt, a sokáig nem mozduló Popa pedig végül csak beadta a derekát, a lett gólzsák viszont higgadtan bepasszolt a kapuba a fiatal hálóőr alatt. A lendületet inkább feltüzelte az újabb gól, a meccsen két találkozóra elegendő ziccert kihagyó Alexeyev ellen ezúttal is Popa diadalmaskodott, de még egy kettős előny is kimaradt időközben hazai oldalon. A bírói társulat is szép lassan, de szétfújta a második harmadot, a tördelt játék pedig igazából egyik csapatnak sem feküdt, igaz, hogy Farkas az üresen tátongó kapu ellenében kihagyott helyzete még mindig veszélyesebb volt a vendégek próbálkozásainál. Így csak helyzetekig jutották már a csapatok, góljaikat az utolsó harmadra tartogatták.

A minden eldöntő utolsó játékrészt lemásolta a Galac, sőt, még fel is gyorsította: Nimenko egy megpattanó lövéssel ismét kiegyenlített, az egyenlítéssel pedig a lélektan a vendégekkel volt kegyes. Percekig minden úgy alakult, ahogy eltervezték: előnyben újból gólt lőttek a jobb felsőbe a duplázó Szöcske által, egy véleményes korongszerzést követően pedig kettő az egyben megverték Ónodit és Lőrincz megnyugtató előnybe lőtte a Duna-partiakat. Felébredt végre a csíki csapat, de már csak egy fél harmad volt hátra, ráadásul rettentő görcsös és akadozó játék vette kezdetét hazai oldalon, a mindig veszélyes Berlevnek pedig még mindig volt több mint öt perce hátra a fegyelmiből. A szétesett szeredaiak aztán Ozols által beküldték a korongot a kapu elé, a kipattanó találatok összecsapásán Molnár Zsombi szépített és hozott vissza némi reményt a hazai szívekbe. Ez pedig kétségkívül nagyon hiányzott szellemi szinten, hiszen ismét erőre kapott a csíki egyesület, a galaciak pedig már látszólag csak túl akartak lenni az összecsapáson. Unikum a csíki közönség életében, de 21 (!) másodperc alatt felrobbantották a csarnokot: a dráma pillanatait megelőzően előbb közvetlen közelről Farkas vágta be a a rövid felsőbe Salló passzát, az újrakezdés után pedig a másik oldalról Berlev vállalta el a lövést, szépséghiba, hogy ő a hosszú felsőt lőtte ki. A pokoli hangulat már a galaciakat égette, Ónodi bravúrjai pedig még inkább a feltámadás égiszébe emelték a hazai gárdát. Alexeyev ütőjében maradt a megnyugtató győzelem (jobb ,ha gyorsan elfelejti a Popa ellen kihagyott ziccereit, lehet, hogy egy kéz is kevés lesz számon tartatni azokat...), a későn ébredő galaciak viszont át tudták helyezni a játék menetét a támadó harmadba. Kapuslehozatal, erőjáték, kisebb kakaskodás Szöcske és Ozols részéről, de a harmadszor vezetést szerző, és a hamvaiból fantasztikus feléledő csíkiak behúzták a második pengeélen táncoló döntőt is. Nemhiába, húsvét volt a hétvégén!

Csíkszeredai Sportklub - Dunarea Galati 5-4

Gólszerzők: Moldován, Tambijevs, Molnár Zsombor, Farkas és Berlev, ill. Szőcs 2, Nimenko, Lőrincz

Két harmadon át úgy nézett ki, hogy a Galaci Dunarea bajnoki címet ünnepelhet 3500 néző előtt a Csíkszeredai Sportklub ellenében. 40 percnyi játékidő után ugyanis 2–0-s vezetésre tettek szert Krajci és Donika góljaival, ám feltámadt a kék-fehér alakulat.

Az utolsó felvonásban lehokiztuk ellenfelünket és Molnár Zsombor, Tambijevs, Alekszejev és Péter Róbert góljaival megfordítottuk a meccset, amelyet ezzel meg is nyertünk.
Összesítésben 3–1-re kozmetikáztuk az eredményt. Kedden tovább tudunk tapadni a Galacra, hiszen hazai pályán fogadjuk a Duna-partiakat.

Galacon sem sikerült megtörni azt az átkot, amely az elődöntőt követően a csíki csapatot sújtja. A vezetést még Molnár Zsombi által magukhoz vették a vendégek, innentől kezdve azonban csak a hazaiak akarata érvényesült, más kérdés, hogy mennyire voltak ebben benne a bírói ténykedések...Három gólt is emberhátrányban kaptak az utolsó reményeikbe kapaszkodó székelyek, de a második harmadban amúgy is a rengeteg hátrányban játszó Sportklub látszólag nem kapta el a vonalat (alig tudtak kapura lőni), egy két perces rövidzárlat és Lőrincz duplája, illetve Durkech megpecsételték a csíkiak sorsát. Holnap újból élet-halál harc, innentől kezdve már egy puszta csoda sem lenne elegendő a párharc szorosabbá tételéhez...

Dunărea Galați - Csíkszeredai Sportklub 4-1

Gólszerzők: Lőrincz 2, Szőcs és Durkech, ill. Molnár Zsombor

A román bajnoki döntő második összecsapása szintén a Vákár Lajos Műjégpályán zajlott. Az egy nappal korábbi ballépést igyekezett kijavítani a hazai csapat, miközben a Duna-partiak újból meglepetésre készültek.

A mérkőzés első helyzete Tambijevs előtt adódott, de a jobb alsóba tartó lövését szépen tornászta ki Popa kapus. Az első valamire való galaci támadásra elég sokat kellett várni, de a Ruczujba belelőtt korongra Krajci csapott le és azonnal be is pofozta a hálóba. A gyorsan hátrányba kerülő csíkiak igyekeztek azonnal válaszolni a gólra, Moldován azonban már nem járt akkora sikerrel egy kipattanót követően. A folyamatos hazai nyomás szép lassan átvette az uralmat játék felett, de ezek rendre csak a kapu előterébe bepasszolt korongok voltak, amelyekre viszont ritkán volt érkező ember. A kontrákra építő vendégek ellen Ruczuj volt a helyén egy középről érkező lövésnél, ezzel és egy kihasználatlan csíki emberelőnnyel mehettek pihenőre a csapatok.

A második harmad álomszerűen indult, ugyanis Papp csakhamar beemelt egy korongot a kapu elé (nem kizárt, hogy lövésnek indult), a jókor jó helyen levő Molnár Zsombi pedig okosan ért bele, így pedig már kiegyenlített volt az eredményjelző. Amikor már mindenki a végre megtáltosodó (vagy inkább csak önmagukat adó...) hazaiaktól várta a következő találatot, a bizonytalan védelem nem követett le egy hosszan betett korongot, a túlsó oldalon érkező Szöcske lövésére pedig a kapus sem ért vissza. Innentől kezdve két perces különbségekkel érkező találatok kaptak főszerepet: Bednár kék vonal körüli csuklója a jobb alsó sarokban kötött ki, a vendégek pedig egy előnyt kihasználva az üres oldalt találták a legjobb pozíciónak, ugyanis az üresen érkező Ryabenkonak csak be kellett passzolni a hálóba. Időrendben újból gól született, viszont ez már a különbséget növelte: kapitális védelmi hiba után három az egy ellen mehettek a galaciak, Durkech pedig önző módon, de okosan a hosszú felső sarkot lőtte ki éles szögből. A megrökönyödött nézők még egy Dyadyushko-kapuvasnál hördültek nagyot, aztán pedig több távoli lövés kapott főszerepet, de ezek rendre elkerülték a kaput.

A lehetetlennel nézett farkasszemet a székely csapat, amint tett pár kört a friss jégen az utolsó harmadban: az első galaci támadásnál érthetetlenül széthúztak a védők, a korongvezető Krajcinak pedig egyéb sem kellett, Ruczuj bal válla fölé vágta irgalmatlanul a korongot, amely a vasról lepattanva került a gólvonal mögé. A már negyedik gól után követelt kapuscserére ekkor került sor, de az első percekben nem akadt védeni valója Ónodinak. Keményen, harcias hozzáállással tartotta magát a vendégcsapat, de Berlev passzára nekik sem volt ellenszerük: az oldalról bekorcsolyázó Dyadushko azonnal továbbította is a kapuba, ezzel visszahozott némi reményt. De mintha ma ez a galaci csapat arra lett volna kiképezve, hogy bekapott gólra két percen belül góllal válaszoljon...Szöcske a támadó harmadban nagyszerűen tette hátra a korongot, az érkező Donika pedig mérnöki pontossággal Ónodi bal válla fölött bombázott a hálóba. A végig elképzelés nélkül játszó hazaiak már nem igazán tudtak mit előhúzni a kalapból. Bednár minden mindegy alapon újból eleresztett egy lövést a soron következő emberfórban, amely Alexeyev minimális közreműködésével, de végül a hálóba jutott. A hátrány még így is tetemes volt négy perccel a vége előtt, de a fiatal orosz titán ismételten átjátszotta a vendégek védelmét és a bal oldalon elkorcsolyázva a rövid felsőbe bombázta a pakkot. Valósággal robbant a csarnok a hangorkántól, a hátralevő idő viszont már nem volt elegendő az egyenlítő találathoz hat az öt ellen kapus nélkül. Elmaradt a csoda, de túlságosan sok gólt kapott a csapat egy döntőben, ami nem megengedett! Reméljük sikerül rendet tenni mindenki fejében, ugyanis nem egyéneken, hanem a teljes csapaton ment el az első két találkozó.

Csíkszeredai Sportklub - Dunărea Galați 5-6

Gólszerzők: Alexeyev 2, Molnár, Bednár, Dyadyushko, illetve Krajci 2, Szőcs, Ryabenko, Durkech és Donika

Mestermérleg
Artur Oktyabrjov, vezetőedző, Csíkszeredai Sportklub: „Nem játszottunk olyan rosszul, mint az első meccsen, de egy-egy megingás önbizalomvesztéshez vezetett, amely a vesztünket okozta. A harmadik harmadban már jobban játszottunk, visszajöttünk a meccsbe és már úgy kezdtünk játszani, ahogyan az elejétől kezdve kellett volna. Ahhoz, hogy Galacon sikeresek lehessünk el kell kerüljük a fölösleges kiállításokat, magabiztos játékra van szükségünk, nyugalomra és nem utolsó sorban arra, hogy az előttünk adódó lehetőségekkel élni tudjunk.”

Szőcs Szabolcs, játékos, Dunărea Galați: „A csapat most állt össze a szezon végére, hiszen meccsről meccsre állandó jelleggel sok sérültünk volt. Ennek köszönhető, hogy az edző által felrajzolt taktikát sikerült betartani. Erre senki nem számított a csíkszeredai részről. A lényeg viszont, hogy mi bíztunk magunkban. Tudtuk, hogy a Sportklub gyors játékot játszik és ezt igyekeztük megtörni, illetve az ellentámadásokra helyezni a hangsúlyt, ami be is vált. Összesítésben 2–0-ra vezetünk, de ez rájátszás és bármi megtörténhet. Nem szabad néznünk most az eredményt.”

Nem úgy indult a román bajnokság döntője, ahogy azt a hazaiak eltervezték. A pályaelőny tudatában többen várták a csíki sikert, mint a Duna-partit. Erre azonban rácáfoltak a vendégek, akik már az első harmadban magukhoz vették a vezetést. A galaciak a továbbiakban is igyekeztek egyenrangú ellenfelek lenni, a hazai bizonytalanság pedig a második harmad végére tetemes hátrányt eredményezett. A végig okosan játszó vendégek nem engedtek alább, három maradt a különbség, a döntő első felvonása pedig keserű szájízzel ért véget hazai szempontból. Mindent elmond a tény, hogy mindhárom harmadot Flintáék nyerték...

Holnap már javítási lehetőség, amely ugyanakkor kötelező győzelemkényszer is, hiszen az azt követő mérkőzések idegenben lesznek megrendezve!

Csíkszeredai Sportklub - Dunărea Galați 1-4

Gólszerzők: Dyadyushko, ill. Krajci, Pál, Munteanu és Lőrincz

Egy év kihagyás után újfent döntőt játszik a Csíkszeredai Sportklub jégkorongcsapata a román bajnokságban, ahol ellenfele a címvédő Galaci Dunarea lesz. A Sportklub, mint alapszakasz győztes, az elődöntőben három meccsen ütötte el a Bukaresti Steauát, míg a túloldalon a Duna-partiak – az előzetes várakozásokkal ellentétben – 3–1-es összesítéssel búcsúztatták a Brassói Coronát.

A csíki szurkolók némiképp örömmel fogadták azt, hogy a Galac jutott be a fináléba és nem a Brassó, hiszen az egymás elleni eredmények sokkal jobbak velük szemben. Az idén lejátszott nyolc román bajnoki, illetve az egy kupameccsből hetet nyert meg a Sportklub ellenben a galaci kettővel. Igaz a hét között van egy-egy olyan találkozó amely hosszabbítás, illetve szétlövés után dőlt el. Viszont a túloldalon is van egy ilyen találkozó, amelyet a galaciak csupán hosszabbítás után húztak be.

A gólarány tekintetében hatalmas a csíki fölény: itt 51–31-et mutatnak a számok. A csíki gólokhoz 23, míg a galaciakhoz 13 sportoló járult hozzá. Ezek közül a túloldalon a legeredményesebb Szőcs Szabolcs öt találattal, de őt követi Krajci, illetve Munteanu 4-4 góllal, majd jön a sorba Lőrincz és Csernenko a háromgólosok közül. A kék-fehér oldalon Moldován vezeti toronymagasan a góllövő listát 9 találattal, majd őt követi Gyagyusko és Antal (5-5), illetve Tambijevs (4), Berljov, Salló és Molnár Zoltán (3-3).

Az eddigi eredmények viszont lenullázódnak a bajnoki döntőben, nem fog számítani. Innentől kezdve a négy nyert meccs a fontos és erre hívja fel a figyelmet Artur Oktyabrjov a csíkiak vezetőedzője is.

– Egyáltalán nem lepett meg az, hogy a Galac jutott be a döntőbe, hiszen itt a rájátszásban minden megtörténhet. Erre figyelmeztettem a srácokat is, hiszen egyik sem lesz könnyű mérkőzés. Minden meccs döntő lesz és az első bedobástól oda kell figyeljünk, készen kell álljunk a csatákra. Fontos az, hogy a saját játékunkat tudjuk játszani. Sok mozgást várok, illetve nagy sebességet, nem utolsó sorban a kapu előtt élnünk kell a lehetőségeinkkel és az emberelőnyeinkkel. Egyszóval támadójátékot várok a csapattól. Viszont abban szinte biztos vagyok abban, hogy a Galac egy biztonságos játékra fog törekedni és ebből kifolyólag figyelnünk kell az ellentámadásaikra – fogalmazott Artur Oktyabrjov vezetőedző.

Lesz 23. játékos

A Csíkszeredai Sportklub Szurkolók Egyesülete a Csíkszeredai Sportklub – Galaci Dunarea mérkőzésre újfent megrendezi a 23. játékos akciót. „A tét ezúttal sokkal nagyobb, mint legutóbb, hiszen a nyertes a román bajnokság döntőjének mérkőzését izgulhatja végig a kispadon, illetve az öltözőben a csapattal együtt. A verseny sms licit alapján fog működni ezúttal is. A résztvevők kedd délelőtt 11 óráig kell elküldjék licitjeiket a 0740-222948-as telefonszámra. Kizárólag SMS-ben várjuk az összegeket a következő formátumban: NÉV, összeg (pl. Antal János-300 lej). A 11 óra után beérkezett liciteket nem áll módunkban elfogadni. A mérkőzés tétjére való tekintettel a licit 200 lejről indul. A befolyt összeggel a nyertes a Csíkszeredai Sportklub Szurkolók Egyesületének tevékenységét támogatja!” – áll a szurkolói felhívásban.

A rájátszás műsora

Döntő:

kedd és szerda: Sportklub – Dunarea (18.30);

péntek és szombat: Dunarea – Sportklub (18.30);

március 29., kedd (ha szükséges): Sportklub – Dunarea (18.30);

április 1., péntek (ha szükséges): Dunarea – Sportklub (18.30);

április 4., hétfő (ha szükséges): Sportklub – Dunarea (18.30).

Kisdöntő:

kedd és szerda: Steaua – Corona (18.30); péntek: Corona – Steaua (18.30); szombat (ha szükséges): Corona – Steaua (18.30); március 29., kedd (ha szükséges): Steaua – Corona (18.30).

Az 5. helyért: csütörtök (18.30), péntek (17.30) és szombat (10.30): Progym – Sportul Studentesc. A találkozókat Gyergyószentmiklóson rendezik.

Darvas Attila, sajtóreferens

Karcfalván sem sikerült komolyabb ellenállást tanúsítania a Bukaresti Steaua-nak a székely gárda ellen az elődöntő harmadik összecsapásán. A csíkiak két győzelemmel a zsebben még hátrányba kerültek, de utána már az ő akaratuk szerint alakult a párharc, így a légiósok nagy arányú közreműködésével söpréssel jutottak a fináléba. Az ellenfél kiléte még kérdéses, a Galaci Dunărea 2-1-re vezet a győzelmeket tekintve a Brassói Corona ellenében. A fiúk legalább addig is tudnak pihenni, illetve készülni a várva várt döntőre.

Két, Csíkszeredában lejátszott találkozót követően 2-0-ra vezet a Sportklub a Bukaresti Steaua ellenében. Hazai oldalon a légiósok vitathatatlan fölényére a második mérkőzésen már felnőttek a hazai játékosok is. Bővebb összefoglalók az alábbi linkeken találhatók:

http://www.sportclub.ro/gyenge_kezdes_jo_befejezes

https://www.facebook.com/HSCCsikszeredaOfficial/posts/849678698492858?notif_t=notify_me_page

Folytatás már idegenben, a Karcfalvi Műjégpályán, ami remélhetőleg nem is lesz annyira idegen!

A román bajnokság alapszakaszának hajrájában igazi csemegének ígérkezett a Csíkszeredai sportklub és a Brassói Corona összecsapása. A végkimenetel szempontjából egy esetleges hazai győzelem az első hely bebiztosítását jelentette, a brassói alakulat diadala pedig megerősítette volna a csapat dobogós helyezését.

Lassú, álmos kezdés fogadta a kisereglő nézőközönséget, a meddő hazai fölény pedig góllá is érett: a fiatal Gerébnek ítélték azt a gólt, amelyet azt megelőzően egyik brassói játékosról pattant a hálóba. Az egyenlítő találatra nem kellett sokat várjanak a szép számban ellátogató brassói szurkolók, Kuzman hibáját és eladott korongját Petres szelidítette meg, egyedüli ellenfele Ruczuj maradt, akit egy csuklólövéssel győzött le. A kijózanító találatot követően átvette a kezdeményezést a hazai csapat, Tőke azonban Molnár Zsombi ellen nagyot fogott, így következhetett az első pihenő.

A második játékrész ritkán szólt a hokiról. Folyamatos játékmegszakítások, kiállítások és játéktördelés jellemezte leginkább az összecsapást, de néha még így is akadtak ordítóan nagy helyzetek. Ozols a röviden érkezve késett le a korongról, de egy szolidabb Gecse-Trancă összetűzésre is sor került. Ruczuj is játékba kellett avatkozzon,  ráadásul önfeláldozóan korcsolyázott szembe a csatárral, így némi ápolásra is szüksége volt. A rengeteg kiállítás végül eredményt is változtatott, 3 a 3 ellen Molnár Zsombi jól látta meg a bekorcsolyázó Kuzmant, aki csuklóból a hosszú felsőt választotta és kijavította hibáját. A szerencse viszont ezúttal is a Cenk alattiak tartotta nagy becsben, egy felszabadításként eleresztett lövést mindenki már a brassói harmadban várt, a palánk rossz rögzítése miatt azonban utat tévesztett a pakk, a védekező harmadba pattant vissza, az ismét szemfüles Petres azonnal a kaput vette célba, ezúttal viszont a jobb helyzetben levő Fodorhoz passzolt, aki erőből Ruczuj bal válla fölé lőtt. A ismét erőre kapó hazaiak igyekeztek újból előnybe kerülni, de Tambijevs passzát Dyadyushko a felső vasra bombázta. A kontrát a csíkiak is alig úszták meg, a gólerős lett viszont élményszámba menő csellel (a kapu mögül beemelte a korongot a ketrecelőterébe és azonnal megtámadta a játékszert )újból a brassói kaput helyezte nyomás alá, változás azonban már nem történt. 

Az utolsó harmad, sokak megrökönyödésére, nem a végletekig feszített tempót hozott, sokkal inkább leült a játék és taktikai harc zajlott a jégen. Kevés helyzet adódott mindkét oldalon, leginkább a küzdelem és az oda-vissza zajló eredménytelen támadások kaptak főszerepet. Dyadushko neve mellé írható fel a legnagyobb csíki helyzet, de Trancă és Márton is csak az utolsó pillanatban nem koncentrált eléggé Ruczuj ellen. Aztán egy nem sokat ígérő vendégtámadás jutott a kapu előterébe, a kavarodás közepette Ruczuj nem látta a korongot, amelyek Péter Zsolt megtalált és a hálóba küldött laposan. Némi nézőtéri kakaskodás miatt percekig állt a játék, de ezt megelőzően Papp és Mátyás Zsolt összeakaszkodásában örömét lelte a csíki közönség, főleg, hogy a veterán hazai nagy fölénnyel verte a rosszal kikezdő ellenfelét. A hajrá pedig emberelőnyt, időkérést és kapuslehozatalt is magába foglalt, egyedül csak az egyenlítő találatot nem. A kevesebbet mutató, de harcos Brassó megnyerte a presztízscsatát, a visszavágás lehetősége pedig napokon belül Brassóban kerül megrendezésre.

Csíkszeredai Sportklub - Brassói Corona 2-3

Gólszerzők: Geréb, Kuzman, ill. Petres, Fodor és Péter

            A tavalyi statisztika nyomán idén sem marad el a Mol-Liga alapszakaszának kicsivel aprólékosabb elemzése. A tabella már mindenki számára ismerős, a küzdelmek is folytatódnak szép lassan, szeredai szempontból pedig már csak az országos bajnokságra kell koncentrálni. De ne rohanjunk előre, tekintsük meg a nem kevés számadattal szolgáló összesítést!

         Csíki viszonylatban egyetlen dolog biztosan nem változott a korábbi szezonnal összhangban: idén sem jött össze a rájátszás. Az idén mutatott játék már sokkal inkább hasonlított egy rájátszásra méltó együtteshez, ennek megfelelően pedig a végéig kiélezett volt a küzdelem. A megnyert harmadok tekintetében (kék szín=legsikeresebb, piros szín=leggyengébb) a tavaly vezettük a tabellát az első harmadban mutatott odaadással, idén 15 elsőséggel a középmezőnyben találjuk magunkat. Legsikeresebb e tekintetben a DVTK 27 megnyert első harmaddal, a sereghajtó pedig nem meglepő módon a Brassó mindössze 4 megnyert első játékrésszel. A második játékrészben 12 győzelem található csapatunk neve mellett, ez viszont az idei évad leggyengébb mutatója ebben a tekintetben – e téren nem sokat változtunk a tavalyhoz képest (az abszolút győztes itt is a címvédő 30 diadallal). Az utolsó felvonást keretbe zárja a Jegesmedvék 25 elsősége, a brassói gyengélkedés viszont itt is tetten érhető (8 győzelem). A táblázat betűkre lefordított változata kiegyensúlyozottságot mutat a DVTK, a MAC és a székelyföldi csapat háza táján (jóindulattal), folyamatos belelendülést és erősödést a Fehérvár, Debrecen, Újpest hármasnál, erőteljes visszaesés viszont csak a Ferencvárosnál figyelhető meg. A Dunaújváros a második játékrészben igazán kellemetlen ellenfél, az utolsóra viszont látványosan visszaesik, a brassói feltámadás is a középső harmadban valósul meg, de ezt rendre nem sikerül átmenteni a végső húsz percre.

      A 60 perc lejárta után negatív arányban alakul több csapat sorsa is. Az egyik ellenpont a dunaújvárosi csapat, amely 7 alkalommal szenvedett vereséget (2 győzelme ezt aligha ellensúlyozza), a debreceniek és az FTC mínusz 2-őt számlálnak (4/6 és 2/4), a mínusz 1-es kategória pedig a fehérváriaké (4/5). Ugyanannyiszor nyert, mint veszített az UTE és a Brassó (7/7 és 2/2), a pozitív mérleget pedig a csíkiak (6/5), a fővárosiak (7/3) és a címvédő Jegesmedvék (8/2) erősítik.          

       Az alábbi táblázat a szerzett gólokat fejezi ki százalékokban, így egy átfogóbb képet kaphatunk arról, hogy az aktuális csapat a góljainak adott százalékát mikor szerezte. A számok nyelvén túl kijelenthető, hogy a csapatok aránylag egyenlő arányban tudnak gólt szerezni mindegyik harmadban, talán a Fehérvár, a Debrecen, az Újpest és a Brassó négyes fogata céloz pontatlanabbul az első húsz percben.

          Tambijevsék és az orosz különítmény rengetegszer tapsviharba hajszolták a közönséget, de a kilátogatók örülhettünk-e hazai gólszerzőnek is legalább annyiszor? A következő táblázattal kicsit hazabeszélek, de furdalt a kíváncsiság, hogy miként teljesítenek a hazai játékosok a légiósokkal szemben (a Cenk alattiak értelemszerűen nem kerülhettek be az összevetésbe légiósok híján). Előrebocsátom, hogy kizárólag a lőtt gólokat vettem alapul, így nem meglepő módon egyedül a csíkiak adatai éktelenkednek az összevetésben. A 26%-os hazai gólszerzők aránya nagyon alacsony (talán ez az a probléma, ami miatt idén sem kell rájátszást ünnepelni Csíkban…), a kiemelkedő légiós százalék pedig csupán ezt igyekszik ellensúlyozni. Egy megfelelő középarányossal már lehet, hogy kevesebb izgulnivalónk lenne jövőre…

        Még a légiósoknál maradva: egyik csapatnál sem volt annyira változatos állampolgárságú a légiósok összetétele, mint Csíkban (nem kevesebb, mint 9 különböző állampolgárságú játékos fordult meg nálunk!). A mindegyik csapattól visszaköszönő amerikai vagy kanadai légiós jelenléte nem meglepő, cseh (Marek Peksa) és ukrán (Oleg Blagoj) légióst viszont csak mi foglalkoztattunk. Nem tudni irányadó-e, de a rájátszásba jutott csapatok közül (kivétel a Fehérvár) mindenhol van legalább egy skandináv nemzetiségű játékos, a kieső helyektől lefele viszont nincs egy sem (jó ómen lenne jövőre?). 

           A bevehetetlen csarnokok listája csak sarkítva tud hiteles lenni. A Miskolci Jégcsarnok közönsége kevés alkalommal szomorkodhatott csapatuk veresége miatt, de az újonnan épült Tüskecsarnok is bajnokesélyes gárdát vett pártfogásába. Csíkszeredai szempontból csak a MAC Budapestet nem sikerült legyűrni a Vákár Lajosban, idegenben viszont a fővárosi csarnok mellett a miskolci és a Megyeri úti (Újpest) jégpalota sem hozott sok szerencsét (magyarán, ezeken a helyszíneken egyszer sem sikerült diadalmaskodni).

Második csíkszeredai mérkőzésén sem tudott pontot rabolni a Duna-parti Dunărea a hazai egyesület ellen. A tegnapi fricskán felbuzdulva erőteljesebben álltak bele a meccsbe a vendégek, akik az ex-csíki Nagy Isti által előnybe is kerültek. A válasz a harmad második felében érkezett, ekkor sorrendben Mihály-Péter Robi-Moldován kétérintős passzjátéka végén utóbbi bepofozta az egyenlítő találatot. A második játékrész elején Farkas ajtó-ablak helyzetben centiket tévedett, emberelőnyben viszont Ozols lövésébe Kuzman szerencsésen ért bele, Hangan kapus csak lekövetni tudta a korong útját. A bírói tevékenység természetesen ma sem maradt el, a játéktördelés pedig jobban feküdt a csíki gárdának: 4-4 ellen Gecse remekül látta meg a kiugró Dyadyushkot, aki egyedül a kapussal szemben csel nélkül megfelelő időben csuklózott, a pakk pedig védhetetlenül hasított be a kapuba a hálóőr bal válla fölött. Ruczuj az egy nappal korábbi formáját át tudta menteni mára is, ennek a szurkolók is hangot adtak, így aztán magabiztosan tartotta a lelket a csapatban a veszélyesebb helyzeteknél. Ojanen ellenében viszont ő is tehetetlen volt, a gyors légiós egymaga átjátszotta a védelmet, a fiatal hálóőrt kifektette és leheletfinoman pofozott a hálóba. Az utolsó játékrész eredménye további izgalmakat ígért, az egy nappal korábban pihentetett alapemberek közül pedig Tambijevs helyezése lecsorgott ugyan, de csupán a kapu mellé. Érdemes megemlíteni, hogy az első sor  megszokott hatékonysága ma inkább a körülményes jelzőt húzta magára, ezen végül Berlev emberfórban szerzett távoli találata némiképp javított. A lett honfitársak is szép összjátékot produkáltak, az utolsó lövés azonban nem fogott ki a galati kapuson. A kihagyott helyzetek árán szép lassan feljavult a vendéggárda, többet zajlott a játék a hazai harmadban, Chernenko feltette az i-re a pontot: Ruczujról kipattanó lövést küldött vissza a hálóba, ezzel minimálisra csökkentve a hazai előnyt. A hajrában végül elmaradt a Duna-partiak letámadó játéka, így ha félgőzzel is, de sikerült megerősíteni az első pozíciót az alapszakasz hajrájában.

Csíkszeredai Sportklub - Galați Dunărea 4-3

Gólszerzők: Moldován, Kuzman, Dyadyushko, Berlev, ill. Nagy, Ojanen és Chernenko 

Az utolsó magyarországi túrájáról péntek kora délelőtt hazaérkező Csíkszeredai Sportklubnak egyértelművé vált a helyzete: a román bajnokságra való koncentrálás lett az elsődleges cél. A pihenés nélkül pályára lépők a Galati Dunareat fogadták, akikkel egy viszonylag eseménytelen első harmadot és egy Antal Zsombi-gólt sikerült összehozniuk. A második játékrészben már a bírók is közreműködtek, hogy érdekesebbé váljon a találkozó. A kiállítások közepette feljavult a vendéggárda, de álló passzjátékuk nem sok eredményt hozott, emellett Khafizov és Farkas sem tudták lezárni a találkozót. A hazai kettős előny is gyengére sikeredett, az utolsó felvonásban viszont az első kontrából Mironov tudott eredményes lenni egy kapu elé lecsorgó lövés nyomán. A gól lendületbe hozta a csíkiakat, az újrakezdést követően Moldován tálalt Bíró elé, aki mérnöki precizitással lőtte ki a hosszú felsőt talán rajzolni sem lehetett volna szebben). A fáradó vendégek erőtlenek lettek, így inkább a  Dunarea harmadában zajlott a játék. Három perccel a vége előtt jobbról támadt a hazai gárda, az első lövés sem volt veszélytelen, de a kipattanót a szemfüles Khafizov fonákkal pofozta be. A végére még egy kettős emberelőny is segítette a Sportklubot, a góllal azonban adósok maradtak (remélhetőleg csak holnapig...).

Csíkszeredai Sportklub - Galati Dunărea 4-0

Gólszerzők: Antal, Mironov, Bíró és Khafizov

Mérkőzés eleji nyugodtsága sodorta kellemetlen helyzetbe a Csíkszeredai Sportklubot a címvédő ellenében a Mol Liga alapszakaszának véghajrájában. A csodavárás alig másfél perc alatt kihűlt, 1:36-kor már kettővel vezetett a házigazda. A csíkiak folyamatosan szépítettek és próbáltak felzárkózni, a miskolci gólgyár azonban nem volt rest és féken tartotta a székely reményeket. A végén három gól maradt a különbség, ami valahol várható is volt, így minden eldöntendő kérdés az utolsó két mérkőzésre maradt.

DVTK Jegesmedvék - Sportklub Csíkszereda 6-3

Gólszerzők: Booras 2,Cseter, Sagert, Dansereau, Fekti, ill. Dyadyushko 2 és Moldován