Újabb fordulópontjához érkezett a Mol Liga alapszakasza. A leglényegesebb kérdés az volt, hogy vajon a csíki alakulat meg tudja tartani kirobbanó formáját a soron következő ellenféllel szemben vagy megtörik a sikerszéria.
Népes közönséget vonzott a jégcsarnokba a presztízsértékű mérkőzés. Az idei szezon egyik legiramosabb kezdését produkálta a hazai gárda, beszorította ellenfelét a vendég harmadba és sorra alakította ki a szebbnél szebb helyzeteket. Ez a gólcsend alig két percig tartott, ekkora ugyanis a még alkalmazkodó fázisban tartó új légiós, Curilla csodálatos szóló végén szerezte meg a lélektani előnyt. A játék képe nem változott ezután sem, a csíkiak nekiszegezték ellenfelüket a kapunak, csak ritkán tudtak felszabadítani és ellentámadást kezdeményezni. A meddő fölény viszont kifizetődni látszott: egy hosszasan elhúzódó támadásban Bors bombázott kapura, a levegőben csorgó korongra pedig Becze hajszálpontosan felfigyelt és rutinosan juttatta a ketrecbe. A harmad második részében a Fradi is "szót" kapott, kiegyenlítődni tűnt a korongbirtoklás és még a szépítés is összejött a vendégeknek: Vaszjunyin épp akkora rést talált Ruczuj lábai között, mint amekkora helyen egy korong átsuhanhat.
A második harmadban újból sikerült magasabb fordulatszámra kapcsolnia a székely gárdának. 5 (!) perc leforgása alatt négy alkalommal is megzörrent a vendégek hálója. Előbb Hruby mattolta Meravyt egy kétségkívül lehetetlen szögből (utoljára Hozótól láttam hasonlót ugyanonnan), majd egy kék vonalas bomba talált utat a ketrecbe ki más előadásában, mint a már említett Hruby. A harmadik találat emberelőnyben született (mint ahogy az ezt megelőző is), sorrendben Góga és Curilla is lövési pozícióba került, azonban mindkettőjük önzetlen maradt, az addigra már széteső Fradi védelem pedig csak árgus szemekkel nézte végig, ahogy Becze megszerzi saját maga második, csapata ötödik gólját. De nem esett vissza ettől az örömmámortól a csíkiak játékkedve, ugyanis nem sokkal később Becze már mesterhármast jegyezhetett, ezúttal már egyenlő létszám mellett. Ebben a harmadban bebizonyosodott, hogy a kapuscsere nem igazán vált be, Budai sem tudta megállítani a csíki offenzívát.
Az utolsó játékrészt már csak a formaságok miatt is le kellett játszani. Jobb lett volna azonban, ha már a második harmad a befejező játékrész lett volna, hiszen csak akkor szólt a játék a hokiról, amikor a hazaiak támadásba tudtak lendülni vagy a vendégek szépíteni tudtak. A bírók (szegények...) úgy érezhették, hogy eddig nem igazán szólt róluk a mérkőzés, ezért tettek azért, hogy ez a feltevés megforduljon, Rengeteg értelmetlen és hasztalan kiállítást befújtak, többek között ekkora kapott végleges fegyelmit Tőkési és ekkor szitkozódott a nézősereg elég magas százaléka. Percekig állt a játék, sorra cseréltek egymást a vendégek a büntetőpadon, de a hazaiak alatt sem hűlt ki teljesen az ülőalkalmatosság. Egyik ferencvárosi játékos sajnos az orvosok segítségére szorult, vérző arccal volt kénytelen elhagyni a játékteret, ezúton is gyógyulást kívánunk neki! Külön örömet jelentett sok nézőnek, amikor egyik vendégcsere alkalmával "ajtócsapkodásra" került sor, mivel nem sikerült rendeltetésszerűen, kellő odafigyeléssel becsukni azt. Ez persze újabb kiállítást eredményezett. Az csíkiak érdeméből azonban ez mit sem faraghat, hiszen a végén bekapott két gól alatt már javában ünnepelt a kilátogató nézősereg. Szép volt, fiúk, csak így tovább!
HSC Csíkszereda - Ferencváros Budapest ESMTK 6 - 3 (Becze 3, Hruby 2 és Curilla ill. Vaszjunyin, Kiss és Ojanen)
