Tévés közvetítés hiányában csak a számítógépek előtt ülve izgulhattuk végig az elődöntő harmadik mérkőzését, és az NSO videotékájának remek összefoglalóját is csak némi internetes varázslat folytán tudjuk megtekinteni, ezért örömmel vettük és alábbiakban közöljük egy "Jelenvolt" szurkoló helyszíni beszámolóját.
"A helyi csapatvezető a vasárnapi mérkőzés szombatra való előrehozatalának javaslatával fogadott. Az a természetes ha a mi águnk és a Dunaújváros-Miskolc ág is ugyanaznap ér véget magyarázta. Egy mosollyal próbáltuk másra terelni a szót, de a házigazdánk eltökélt volt. Konokul, majdnemhogy székelyesen hitt abban, hogy még Csíkszeredába utaznak.
Hamar kiderült, hogy ezzel így vannak a HK Mikron jégkorongozói is. A zöldmezesek padlógázzal indítottak. A hazaiak gyorsak, elszántak, jól adogatnak, folyamatosan veszélyeztetik a kapunkat. Helyzet helyzetet követ, ráadásul szinte azonnal emberhátrányba is kerülünk. Bő négy perc után szusszanhatunk fel először és amikor úgy tűnik, hogy sikerül nekünk is kibontakozni, veszélytelennek tűnő szituációból vezetést szerez az Érsekújvár. A bal oldalról középre korcsolyázó Ruzicka mintegy hat méterről leadott erőtlen csuklólövése utat talál a kapunk bal oldalába (0-1). Ezer néző tombol, ötven vendégszurkoló pedig a szemét dörzsöli. A hazaiak gondoskodnak arról is, hogy utóbbiaknak ne legyen ideje sokáig morfondírozni azon, hogy miért nem találkozott a korong röppályája és Kozuch lepkése. A kilencedik percben emberelőnyben néhány másodpercen belül két ízben is megcsöngetik a csíki kapu vasait. Előbb balról kisodródva mintegy két méterről a már üresen maradt kapu bal vasa, majd kék vonalról leadott bődületes lövés nyomán a keresztvas kerül célkeresztbe. Gyerekkorunk bölcsessége köszön vissza: jó kapusnak jó a kapuvasa. Az ijedtség végre felrázza a vendég gárdát is. A székely alakulat támadásban is egyre veszélyesebb, azonban sem Mihály, sem Novák nem tudja közelről mattolni Krizsánt. A kezdeti egykapuzást követően, számunkra örömteli fejlemény, hogy a játékrész derekához közeldve immár szerre forognak veszélyben a kapuk. Üröm az örömben, hogy Kozuchnak akad továbbra is több dolga. Az egyenlítés Molnár Zsombor kiváló helyzetfelismerésének és remek befejezésének érdeme. A fiatal támadónk a korong birtokában a bal oldalról megkerüli a kaput és az egymás figyelmét lekötő ellenfél párok mellett sebészi pontossággal varrja négy méterről a korongot a bal felsőbe (1-1). A gól mintegy varázsütésre magabiztossá teszi a szeredai gárdát. Játékuk ismét a párharc első két mérkőzésén látottakat idézi. A harmad utolsó perceiben már inkább a HSC irányít. A célratörőbb játék az utolsó percben remek ellentámadás során érik góllá. Góga a saját harmadából pontosan játssza meg a bal oldalon a palánk mellett üresen mutatkozó Novákot, a cseh berobog a játékszerrel a támadóharmadba, gyors csellel becsapja védőjét és kiváló ütemben továbbít Hurtajhoz, aki közelről köszöni szépen, nem hibázik (1-2). Bár a szünetig csak huszonegy másodperc van, az első játékrész izgalmai ezzel még nem értek véget. Uhnák pillantokkal a dudaszó előtt átfűzi magát a védőinken, de lövése Kozuchot érintve a kapuvasra pattan. Remek harmadot követően a csapatok egy gólos csíkszeredai vezetésnél mennek a jól megérdemelt pihenőre. A nyitóharmadban hiába volt jobb a HK Mikron, a Spisak legénység a befejezéssel és a szerencsével is hadilábon állt, ráadásul a második szeredai találathoz a védelem tehetetlenül asszisztált.
A második játékrészt a HSC kezdte jobban. Ekkor többnyire a mindvégig négysorozó vendéggárda akarata érvényesült. Bár az Érsekújvár támadásai ritkábbak és veszélyetelenebbek voltak, mint a nyitó harmadban, de a játék továbbra is lüktető és élvezetes maradt. Védelemben mindkét oldal feljavult, így aztán a két hálóőrnek is ritkábban kellett játékba avatkoznia. A HSC volt az akinek a mérkőzés második felébe lépést sikerült góllal emlékezetessé tennie. Molnár Zsolt tette próbára takarásból Krizsánt középről mintegy tíz méterről, Moldován pedig - akárcsak másfél órával korábban a száraz bemelegítés falnak lövőjében - magabiztosan bevágta a kipattanót (1-3). A több felnőtt vb-t és a torinói olimpiai játékokat is megjárt hálóőr hosszas jégre borulással jelezte, hogy vétkesnek érzi magát a gólban. Bár az is lehet, hogy csak így köszöntötte a HSC-sek által ketrecébe berámolt tízedik találatot... A kétgólós hátrány olyannyira megzavarta a hazaiakat, hogy emberelőnyben sem voltak különösebben veszélyesek. A játékrész utolsó két percében aztán a vendégek is élesben gyakorolhatták a létszámfölényes játékukat. A középső húsz percben a HSC teljesen megérdemelten hízlalta kétgólosra előnyét.
A harmadik harmadra ismét a nyitó játékrészbeli hazai együttes korcsolyázott ki. Az érsekújváriak az öt évvel korábban Csíkszeredában légioskodó Miroslav Stefanka vezérletével mindent beleadva vették ostrom alá Kozuch kapuját. Azonban a számos kimunkált szituáció, szemfüles keresztpassz és takarásból leadott lövés mind hiábavalónak bizonyult. A döntő pillanatban a székely védelem valamely tagja remek ütemben avatkozott közbe vagy Kozuch takarta el remekül a kaput. Az egyre nyomasztóbb egykapuzás megtörésére Gál Sándor időt kért. A fél perces pihenő ismét teljességében átrajzolta a játék képét. Az utolsó öt és fél percben a vendégegyüttes újfent átvette az irányítást. A csíki csatárok remekül tartották a korongot, sőt az utolsó előtti perc végén Novák ismét villant, a Nagy Istvántól kapott koronggal remekül hozta helyzetbe az egész mérkőzésen rengeteget korcsolyázó és a védekező játékban is rendkívül hasznosan játszó Hurtájt, aki második találatával megkoronázta a régi időket idéző kiváló játékát (1-4).
A mérkőzés végét jelző dudaszót követően, a világ legkeményebb örökmozgó kemény magja külön kis ünnepséggel köszöntötte csapatát. „Döntősök vagyunk, istenem döntősök vagyunk...” – töltötte be az érsekújvári jégcsarnokot. Az elmúlt évekhez és ehhez az idényhez hasonlóan az idegenbe szakadt székely honfiaiank és honleányaink tábora, ezúttal is bebizonyította, hogy jóban - rosszban lehet számítani rájuk. A maroknyi székely a mérkőzés jelentős részében hangosabb volt, mint a hazai kemény mag. Buzdításuk erőt adott, átsegítette a csapatot a nehéz időszakokon. A szemtanúk a megmondói, hogy szerda este volt ezekből bőven. A jégkorong legszebb arcát mutató mérkőzésen sikerült egy rendkívül motivált és elszánt ellenfél otthonában megszerezni a párharcot eldöntő győzelmet. „A szezon legjobb meccsét játszottuk ezen a napon.” – összegezte a látottakat Robert Spisak. Nem akarunk és nem is tudnánk vitatkozni vele. Mi csak nyugtázzuk a tényt, hogy továbblépéssel a HSC Csíkszereda 2013. március 7-én ismét történelmet írt. Ezzel azonban koránt sincs vége. Folytatás kedden..."
