Mindenekelőtt köszönöm szépen, hogy elfogadtad a meghívásomat. Talán kezdhetnénk azzal ezt a beszélgetést, hogy miként is kezdődött el a te sportolói pályafutásod. Ha jól vagyok informálva, akkor ez egészen Svédországig nyúlik vissza térben.

         Először is nagyon szívesen teszek eleget a felkérésednek. Valójában ez egy hosszú folyamatot rejt magában, első komoly állomáshelyem az Budapest volt, ez még sulis koromban történt. A suli elvégzése után adódott egy lehetőség, hogy kimenjek Svédországba. Előtte különböző tornákon vettem részt, volt lehetőségem tapasztalatot szerezni és úgy éreztem, hogy ezzel a lehetőséggel élnem kell. Először a Troja/Ljungby csapatánál voltam, utána pedig a Mörrumsnál.

            A svédországi kaland után igazoltál az akkori Sportclubhoz, vagy történt még valami érdemleges időközben?

Az akkori csapatomtól szerződésajánlatot kaptam és úgy volt, hogy maradok. De közbejött egy családi probléma, ami miatt úgy döntöttem, hogy kedvezőbb ha a családom közelében tudok maradni. Végül is ekkor kaptam ajánlatot Csíkszeredából.

Aztán a tavaly összejött egy amerikai próbajáték is, nagyon szerettem volna, ha a papírokat idejében el tudjuk rendezni, de sajnos nem volt túl sok időnk már, így aztán amellett döntottem, hogy visszajövök. Több csapat is megkeresett az ott-tartózkodásom alatt, leginkább egy kanadai csapat nagyon szeretett volna leigazolni, szinte napi szinten felhívtak, hogy válasszam őket. De a csíki csapat meggyőzött, hogy maradjak, ebben nagy érdeme volt Csató Imrének, aki sokat segített nekem.

          Számodra a tavalyi szezon úgy fogható fel, mint egy könyv borítólapja vagy akár a tartalomjegyzéke, szemben az idei produkcióval, ami már egy több száz oldalas lexikonként értelmezhető. Minek tudod be te ezt a gyökeres változást? Közrejátszott gondolom az is, hogy nem kaptál a "bevezető" idényben olyan nagy mértékű bizalmat...

          Meglátásom szerint minden egyes játékosnak szüksége van egy évre, amikor tudatosan elkezd felnőni a feladathoz. Juniorként egy felnőtt csapatba átkerülni nem megy olyan könnyen. Kellett nekem is egy tengerentúli próbajáték, egy nagyon kemény nyári felkészülés, emellett nagyon komolyan foglalkoztam magammal, hogy fizikálisan és mentálisan egyaránt megerősödjek. Egy olyan szezonra készültem, ahol húzóemberré tudok válni, és ez be is jött, a belefektetett munkának beért a gyümölcse, a pontok szerintem magukért beszélnek.

           Nagyon megdöbbent mindenki, amikor a szezon elején a vezetőedző elhagyta a csapatot. Ez milyen mértékű változást eredményezett?

           A legelső meccsen kikaptak a fiúk Székesfehérváron (én még akkor nem voltam itthon), a következő pedig a Ferencváros ellen volt. Talán két nappal a Fradi elleni összecsapás előtt intett búcsút az edző a csapatnak. Távozása után megpróbáltuk ugyanazt a stratégiát alkalmazni mint addig, fölösleges lett volna egy új taktika betanulása, mivel már jó pár éve svéd szakemberek készítik fel a csapatot minden egyes idényre. Ezen nem változtattunk egészen az új edző érkezéséig. Talán a játék képe változott némiképp, mivel nem voltunk annyira fegyelmezettek. De az eredményesség, úgy gondolom, ugyanúgy megmaradt.

           Következett a hidegzuhany, egy fantasztikus alapszakaszt követően kiesett a csapat a Mol-Ligából. Mi volt ennek az oka, elbízta magát a csapat vagy esetleg mentális szinten szakadt el a cérna?

           Elsősorban az emberek fel kell fogják azt, hogy ez sport. Másodsorban a tavaly megnyertünk mindent, triplázott a csapat, hozzászoktattuk a szurkolókat és a közönséget ahhoz, hogy megnyerünk mindent. Viszont hogyha öt év alatt semmit sem nyert volna a csapat és most összejött volna egy Román Kupa, akkor mindenki boldog lenne. Nagyobb kluboknál fordul elő leginkább, hogy nem tudnak ugyanúgy teljesíteni mindig. Nem lehet mindig mindent megnyerni és ezt el kell fogadni. A sportnak vannak jó és kevésbé jó oldalai is, ez vele jár. Egy rossz szava nem lehet senkinek, mivel látszott, hogy a Kontinentális Kupában és a Mol-Ligában is odatettük a csontot és keményen harcoltunk. Igazából egy komplex dolog az, ami miatt nem sikerült kiemelkedően teljesíteni, és a szerencse sem pártolt mellénk. 

           A rájátszásra érkezett meg az idény során oly sokszor hiányolt új edző. Késő volt már akkor megszokni egy új szemléletet, egy új taktikát begyakorolni?

           Ahhoz, hogy egy csapatot valaki felkészítsen egy eléggé kemény rájátszásra reálisan nézve ennyi idő nem elég. Két héttel a playoff előtt érkezett, behozott egy egészen új rendszert, amelyet addig a pontig kevesen játszottak a csapatból: a 2-1-2-1-es rendszerről van szó, amely leginkább a fiataloknak volt teljesen új keletű. A modern hokiban szerintem már az 1-2-1-2-es az elterjedtebb, ezért is tudtuk kicsit nehezen megszokni, de személy szerint nem éreztem, hogy kellőképpen begyakoroltuk ezt a taktikai elemet az idő szűkőssége miatt. Emberek vagyunk, mindenki követ el hibákat, sajnos neki nagyon kevés esélye volt, hogy maximálisan felkészítsen minket. A szlovákokat valamennyire ismerte, de nem volt elég idő arra, hogy mindenkit egyenként kielemezhessen.

           Most volt egy rövid szünetetek, az utolsó célkitűzés, a román bajnokság győztesének kiléte maradt csak kérdéses. Milyen az öltözői hangulat, mennyire akarja még a csapat menteni a menthetőt?

           Nagy érvágás volt számunkra a már korábban említett közös bajnokságból való kiesés, mi is szankciókban részesültünk. Egy bizonyos meccshiány érződik a csapaton, viszont keményen készültünk a szünetben is. Nem tudom eldönteni, hogy jobb-e, hogy nem játszottunk vagy ez hátrány számunkra, de ezt mindenképpen szeretnénk megnyerni.

           Befejezésképpen, van-e egy olyan kitűzött célod, amit reálisan gondolkodva el lehet érni?

           Minden sportolónak vannak természetesen álmai. Nem szeretném ezt most elárulni, mert esetleg csalódást okozna nekem ha nem sikerülne, viszont az egyértelmű, hogy minél magasabb szintet elérni, gondolok itt akár egy svéd élvonalra példának okáért.

           Köszönöm szépen a közreműködésedet és sok sikert kívánok a továbbiakban!