Magyarországi körútunk első állomása Dunaújváros volt. Mindenki számára világos volt, hogy itt van a legkevesebb esély pontot/pontokat szerezni (az már csak hab a tortán, hogy sok a sérült), viszont az optimistábbak még talán egy győzelemben is hittek. Nem kezdtük rosszul a mérkőzést, az első harmad eléggé kiegyenlített játékot hozott, mindkét csapat támadóalakot öltött. De egy kisebb rövidzárlat miatt 16(!) másodperc alatt, ott tetemesnek számító 2 gólt is kaptunk Galanisz és Papp Viktor legnagyobb örömére. A második harmadban deja vue érzése lehetett minden játékosnak a jégen: újvárosi részről egyik gólmámor után a másikba estek szűk 1 percen belül, hazai megvilágításból pedig ismét rövid időn belül 2 gólt is kaptunk. Az utolsó játékrészt kapuscserével próbálta kihúzni és jobbra fordítani a játékot az edző, de egy utolsó gól megpecsételte sorsunkat: itt honfoglalózni nem fogunk, más területről kell pontokat "szereznünk". Mihály Ede utolsó percben lőtt gólja nem sokat javított a helyzetünkön, maximum nem távoztunk ütött gól nélkül. Gólarányunk a Dab.Docler elleni mérkőzéseken 15-6, ami finoman fogalmazva sem valami fényes...