Mosolygós edzés

Vigyorgó emberek kavalkádja fogadott a Vákár Lajos Műjégpályán csütörtök délelőtt. A HSC edzésének közepére toppantam be, a fiúk épp akkor Gál Sándor köré gyűltek, aki valószínűleg egy új taktikai módszert szeretett volna viszontlátni a jégen. Ötlettelen tekintetek és a mellébeszélések a "hátsó sorokban" - megnyugtató, hogy ezek helyett a koncentrálás és a megbízott mesterre való figyelés volt jellemző a csapatra. Teljes értékű munkát végzett Mihály, Satek és Trancă is, aztán a csatárok és a hátvédek külön-külön végezték a stratégia rájuk eső részét. Öröm volt látni, hogy a fiúk nagyon közvetlenek egymással, viccelődnek, heccelik egymást, sőt, a finn légiós sem veszett el közöttük: a sorukra várva társalogtak vele. A tréning végeztével Erick Sapdyval, a csapat kanadai idegenlégiósával volt rögtönzött találkozóm. A felénk ritkán tapasztalható, de annál kellemesebb közvetlenséget és barátias hozzáállást, illetve a tökéletes amerikai akcentust egész beszélgetésünk alatt nem tudtam megunni.

- Hogyan kezdődött a te történeted? Mikor ragadtál először hokibotot?

- Nálunk, Kanadában, igazi vallási fanatizmussal ér fel a hoki, mint sport. Emlékszem, hogy 3-4 éves koromban ámulattal figyeltem a játékosokat, aztán 5-6 éves koromban kezdtem el játszani. Addig senki nem volt a családban, aki a jégkorongot, mint sportot űzte volna, de most már kétségkívül az egész családom óriási hokirajongó.

- Hallottál már korábban is a romániai jégkorongról?

- Igazából tavaly hallottam már, de inkább a nemzetközi bajnokságról, a Mol Ligáról. Tudtam, hogy romániai, magyarországi és szlovákiai csapatok is játszanak itt, de a tudásom ennyiben ki is merült.

- Ki vagy mi segített abban, hogy végül aláírtál a csíkszeredai csapathoz?

- Az ügynököm, aki Vancouverben él, de tulajdonképpen német nemzetiségű, idén nyáron szólt, hogy van egy ajánlatom a tengerentúlról. Úgy gondolta, érdemes megfontolni és belevágni az európai kalandba, így aztán hamar eldőlt, hogy az idei szezontól már itt fogok játszani.

- Hogyan látod a csapat idei teljesítményét?

- Őszintén? Csalódást keltő. Amikor ideérkeztem, volt néhány kitűzött célunk, a legelső a Románia-kupa elhódítása volt. Ez sikerült is, ami nagy élmény volt számomra.  Azóta viszont nem igazán sikerül úgy teljesíteni, ahogy szeretnénk. Nehéz helyzetbe kerültünk a hazai pontvadászatban is, a Mol Ligában mindenképp el szeretnénk érni a playoffot, tehát a feladat adott. A tegnap esti győzelem (szerk. Brassó ellen) sokat segített abban, hogy helyreálljon az önbizalmunk. Remélem, hogy a csapat újból megtalálja a győzelem útját. Azt viszont mindenki el kell fogadja, hogy idő és türelem kell, amíg teljesen helyreáll minden a csapaton belül.

- Kétségtelen, hogy az elmúlt hetekben te voltál az egyik legjobban teljesítő, nem voltak hullámvölgyeid. Te hogyan látod a saját teljesítményedet?

- Az tény, hogy az utóbbi időben tényleg jól ment nekem. Sikerült megtalálnom a megfelelő helyemet a csapatban, sikerült beilleszkednem. A pontjaim számát is sikerült gyarapítanom, de mindenek felett az az elsődleges, hogy a csapatnak jól menjen a játék. Tudom, hogy ha minél több pontot szerzek, annál jobban fog teljesíteni a csapat is. Az egyéni érdekek nem fontosak, mindig a maximumot akarom hozzátenni a játékhoz. 

- Személy szerint már a szezon elején láttam, hogy a te stílusod eltér a többi hátvéd mentalitásától. Sokkal inkább fejjel, mintsem erőből játszol.

- Igen, ez így igaz. Először is hozzá kellett szoknom ahhoz, hogy itt, Európában, a pályák méretei nem az amerikai standardokkal talál. Jóval többet kell korcsolyázni, ezáltal több hely nyílik a támadások kialakítására is. Aztán az évek során megtanultam, hogy hátvédként a nyugodtság és a helyzetfelismerés a legnagyobb erények, amelyekre szükségem van. A gyors döntéseket is meg kell fontolni, hiszen egy apró tévedés és máris gólt kapott a csapat a te hibádból. Egyszerű a taktikám: mindig próbálok az aktuális ellenfél fejével gondolkodni, például azt próbálom felmérni, hogy merre fog kimozdulni, melyik irányból nem tud már veszélyeztetni.Sokkal több önbizalmat nyerek ezáltal, bátrabban, de megfontoltabban és felszabadultabban tudok játszani.

- Milyen elvárásaid vannak az idei szezontól csapat és egyéni téren?

- Ahogy már említettem, a Mol Liga rájátszásába mindenképp be szeretnénk kerülni. Ehhez a következő meccsekre nagyon össze kell kapjuk magunkat, hiszen a hatodik hely messze van, de még mindig nem elérhetetlen. Egyénileg a legjobb tudásom szerint szeretném segíteni a csapatot, a hozzáállás nagyon sokat lendít ebben, úgyhogy remélem továbbra is sikerül legalább úgy teljesíteni, mint eddig.