Egy nappal korábban elszenvedett nagyobb méretű zakóját mindenképp magam mögött szerette volna tudni a csíkszeredai gárda. Az Újpest nagy arányú, Brassó elleni győzelme szintén előrevetített egy igazi erőfelmérő összecsapást.
A csíkiak annak rendje és módja szerint nekiestek ellenfelüknek az első percekben, igyekeztek nyomás alá helyezni a vendégek kapuját. Az első nagyobb ziccer Tambijevs előtt adódott, a kisodródott csatár azonban csak Silába tudta beleütni közvetlen közelről a korongot. Fél harmadot követően azonban megtört a gólcsend, az elvárásoknak megfelelően a hazaiak kerültek léléktani előnybe: a sortűz alatt tartott vendégkapu elé passzolt a már említett lett tehetség, az érkező Berlev pedig fordulatból vágta be a pakkot a hálóba. Pár perccel később épp első emberhátrányát igyekezte kivédekezni a hazai egyesület, viszont a mai nap sokszor szemfüles Tambijevset nem vették komoly veszélyfaktornak az újpestiek. Hanyagságunknak meg is lett az eredménye, ugyanis okosan rákorcsolyázott a felszabadított korongra, a védők lekéstek róla, ő pedig jobb oldalról nagyon becsapta Silát: előbb balra indult, amire kimozdult a kapus, a visszavett korongot pedig már zavartalanul passzolta a ketrecbe.
Az egyértelmű hazai fölény nem csappant meg a második játékrész elején sem. Kiss Dániel kettő perces büntetése alatt újból ellenfelük fölé kerekedtek a hazaiak, a büntetés lejártakor pedig összezavarodhattak, ugyanis a középen érkező, addig több apróbb hibát is vétő Ozolsra nem mozdult ki senki, ő pedig derékmagasságban megeresztett egy lövést, ami ellen esélytelen volt a hálóőr. Az örömittas szurkolók is hangot adtak jó kedvüknek, sétagaloppnak festett a mérkőzés hátralevő része. Ezt egyedül az újpestiek nem gondolták így, ennek megfelelően egy percen belül szépítettek is egy hosszú alsóba érkező lövéssel Turbucz által. A gól inkább a vendégeket hozta fel, akik szép lassan igyekeztek visszajönni a meccsbe. Egy tétova gondolkodást követően korongot csentek a hazaiaktól, a felkészületlen Peksa pedig már csak a rövid alsóból tudta kihalászni a korongot. Erre aztán ébresztőt fújt a csíki gárda, annak is leginkább az első, légiós sora. Mindenképp vissza akarták állítani a két gólos különbséget az utolsó játékrész előtt, erre viszont nem volt ellenszere az újpestieknek, így alárendelt szerep mellett igyekeztek védekezni. Berlev, Ozols és Rokaly is kecsegtető pozíciót hagyott kihasználatlanul, a sors fintora pedig, hogy paradox módon a védekezők mellé állt a szerencse: emberelőnyük végén Peksa ugrott ki egy felpattanó korongra, azonban elszámolta magát és csak leütni tudta a játékszert a kapu előterébe, ahol az éppen érkező Mihaliknak már csak passzolnia kellett az üresen tátongó kapuba.
Megrökönyödött arcok és mondatok közepette vette kezdetét az utolsó harmad. Magdeyev korcsolyázta körbe a kaput a 4. percben, akit ismét nem találtak elég veszélyesnek újpesti oldalon, ő viszont feltalálta magát és mesterien visszatett korongját az ezzel duplázó Tambijevs vágta be. Az újabb előny ismét csak percekig tartott: egy lesgyanús helyzetet a bírók elnéztek, a talán értetlenkedő hazaiak pedig nem támadták kellő odafigyeléssel Peter Hubát, aki Gröschl passzát a rövidbe, Peksa lába és a kapuvas között alacsonyan ütötte be. A győztes találat Berlev botjában maradt, aki gyönyörű szólóját nem tudta gólra váltani, de az döntetlenért foggal-körömmel küzdő Újpest nagyon visszavett a tempóból, gyakorlatilag nem is támadtak a utolsó percekben. Az utolsó helyzeteknél kettős emberelőny pottyant a hazaiak ölébe, a növekvő stressz azonban teljesen rátelepedett az első sor hatékonyságára és túlzás nélkül senki nem tudott két passznál többet kihozni magából. Következhetett a hosszabbítás, ahol a nagyobb mozgástér a sokat korcsolyázó vendégeknek kedvezett inkább, a 3-3 elleni pillanatok pedig életveszélyes helyzetekbe hozták a hazai kaput. Az utolsó gólt Kiss Dániel vállalta magára, aki egy kipattanó korongot küldött vissza a kapu irányába, a felkészületlen Peksa pedig csak szemmel tudta lekövetni a hosszú felsőbe száguldó korongot.
Joggal reménykedett mindenki a három pont begyűjtésén, kár, hogy az Újpest nem így állt hozzá és bravúrosan jöttek vissza, ráadásul idegenben! Megérdemelten nyertek, bár ha a szerencse a székelyeket tartja ma ölében, gólzáporos sikert is ünnepelhettünk volna.
Eredmény
HSC Csíkszereda - UTE 4-5 hu.
Gólszerzők: Tambijevs 2, Berlev, Ozols, illetve Turbucz, Pance, Mihalik, Huba és Kiss
Mestermérleg
Artur Oktyabrjov (vezetőedző, HSC): “Büszke vagyok arra, hogy a tegnapi borzasztó meccs után sikerült felállni. A fiúk bizonyították, hogy van tartásuk, hogy van karakterük. Úgy látom, hogy a háromgólos vezetésünk után a fiúk el kezdtek félni, hogy ne hibázzanak ez pedig görcsösséget okozott. Ennek ellenére úgy látom, hogy jól játszottunk és kezdünk visszatérni a jó útra.”
Szilassy Zoltán (vezetőedző, UTE): ”Óriásit játszottak a fiúk a második harmadtól. Az első harmadban az volt a különbség, hogy a csíki csapat nagyon éles volt, mi kevésbé, és nagyon jól használták ki a hibáinkat. Több nagy helyzetük volt még, amelyet viszont a kapusunk hárítani tudott és ezzel megmentett minket. 3-0 után nagy tartása volt a csapatunknak és mindenkinek külön gratulálok ezért és boldog vagyok, hogy ilyen férfiakkal dolgozhatok nap, mint nap. Büszke vagyok rájuk. A fizikai szintünk és a sebességünk egy szinten volt egész meccsen, sőt ez a hosszabbításban megmutatkozott meg igazán. Az idő hatalmas időszakában birtokoltuk ekkor a korongot. A Szereda nagyon megerősödött az orosz játékosok érkezésével, illetve az új edzővel. Szervezetté váltak. Az orosz játékosok pedig nagyon technikásak és ezt kompenzálni kell valamilyen szinten. Ezt taktikai fegyelemmel és fizikummal lehet. Azt gondolom, hogy ez utóbbi kettő győzedelmeskedik mindig az egyéni képességekkel szemben.”
