Hazai környezetben volt égető szüksége a pontokra a csíki egyesületnek. Szombat este a Vákárba látogatott a Debrecen, akik eddig egyedüliként voltak kénytelenek úgy megadni magukat a székely szurkolók előtt Csíkszeredában, hogy pontokat vittek volna magukkal. Volt tehát oka a vendégcsapatnak a visszavágásra. 

Szó mi szó, szép iramban vette kezdetét az összecsapás. A hazaiak, megszorítva a pontok hiánya miatt, próbálták átvenni a kezdeményezést, igyekeztek beszorítani a vendégeket. Ez többé-kevésbé sikeres taktikának bizonyult, sikertelennek talán amiatt nem, hogy gólt nem eredményezett. Aztán az első emberelőnyös helyzetet a vendégek váltották gólra: érthetetlen, hogyan maradt üresen Dancsfalvi Kozuch ketrecétől balra, hiszen Sijka passzát senkitől sem zavartatva küldte a rövidbe. A csalódott csíki arcokat nem lehetett félre értelmezni, az eddig sem rózsás helyzetét még kilátástalanabbá tette ez a gól. A harmadban még voltak próbálkozások mindkét oldalon, azonban a másik csíki hálóőr, Tőke sem engedte meg magának, hogy eluralkodjanak rajta a hazaszeretet hívó szavai.

A második játékrész aztán teljesen felforgatta az amúgy is zavaros állóvizet. A hazai támadások rendre elbuktak, hol a kapu közelében sem jártak a lövések, hol csapattársba lőtték bele a pakkot. Ezt már a kilátogatók sem hagyták annyiban, biztatás helyett még mélyebbre süllyesztették a fiúk önbizalmát, ebből pedig egyértelműen a vendégek jöttek ki győztesen. Egy kontra végén Kaszkov elhitette mindenkivel, hogy ő most bepasszol középre, mindenki meglepődésére azonban önzővé vált és Kozuch válla fölött gyönyörű gólt szerzett. A harmadik vendégtalálat már érett, hiszen a pontatlan és zűrzavaros játék teljesen padlóra küldte a hazai erőket, Könczei pedig egyéni szóló végén csuklóból ragasztotta fel a pakkot a vas alá. Jött a taps, de csíki részről! Hiszen bombagól volt, de a hazaiaknak mindez már az utolsó, megvetést imitáló mozdulatsort jelentette.

Az utolsó harmadra mégis maradtak még buzdító torkok a Vákárban, ennek értelmében pedig hamar szépítettek a csíkiak: Curilla helyezett hálómozgató korongot Tőke hálójába. A halovány remény pislákolása azonban csak újabb elpuskázott helyzeteket hozott, igaz, legalább volt amit megtapsolni, hiszen legalább veszélyesek voltak a lövetek. A utolsó szalmaszál is elszakadt aztán, hiszen egy távoli löket a palánkról pattant vissza, történetesen Sijka elé, aki estében, de begyűrte valahogy a pakkot. Az addig sem meggyőző Kozuch már becsmérlő szavak egész tárházáig eljutott a szurkolóknak köszönhetően, talány, hogy miért nem cserélték be Ruczujt már a második gól után...A döbbenetesen gyenge teljesítménytől lesújtott játékosok mégis találtak valami kapaszkodót, egy kettős fórt Spady irgalmatlan  bombával használt ki, az időkérés és a felfokozott tempó pedig magasabb fokozatba tette a csíkiakat. Folyamatosan próbálkoztak és hajtottak, de a vendégek is kivettük a maguk részét ebben a koprodukcióban, hiszen minden valamire való korongot csak előreküldtek, szemmel láthatóan nagyon várták már a végső sípszót. Másfél perccel a vége előtt aztán Molnár Zsombika ért bele egy szerencsés korongba, különbség most már meglepően kevés volt, de annál nagyobbnak bizonyult a végelszámolásnál: nem sikerült egyenlíteni, Kozuch lehozatala sem volt eredményes, így nyertesen hagyták el Vákár Lajos csarnokot a debreceniek. 

Személyes megállapítás, hogy ezt a Debrecent ma verni kellett volna, hiszen egyáltalán nem voltak meggyőzőek. Talán ha mi nem fogjuk ki azt a napot, amikor semmi, de semmi nem megy a hibák folyamatos elkövetésén kívül, most széles mosollyal kellene befejezni ezt a beszámolót. Csak remélni tudom, hogy ilyen napokból csak egy jár még a ligautolsónak is...

Mestermérleg

Christer Dreberg (vezetőedző, HSC Csíkszereda): Nagyon rosszul játszottunk az első két harmadban. Keveset korcsolyáztunk, rosszul passzoltunk, a játék minden elemében rosszak voltunk. A harmadik harmadra felgyorsultunk, ekkor már azt láttam, amit az első perctől kezdve kellett volna játszani. Nem értem, hogy miért játszottunk ilyen gyengén a mérkőzés első felében. Holnap egy új meccs, amelyen az elsőtől az utolsóig úgy kell játszanunk, mint ma a harmadik játékrészben.

Jevgenyij Muhin (vezetőedző, Debreceni HK): Az első két harmadban azt a játékot láttam a fiúktól, amelyet megbeszéltünk. Az utolsó harmadra viszont semmi nem köszönt vissza a tervezettekből. Nagyon gyorsan el kell felejteni a harmadik húsz percet.

HSC Csíkszereda - Debreceni HK 3-4 (Curilla, Spady, Molnár Zsombor, ill. Dancsfalvi, Kaszkov, Könczei és Sijka)