Úgy is fogalmazhatnék, hogy tripláztunk a Román Bajnokság döntőjében: 3-ból 3! Ismét telt ház fogadta a csapatokat, a kezdés előtt pedig egy ritka eseménynek lehettünk tanúi: a játékosok felvezetése egy magas szinvonalat jelzett előre, amely fények és hangorkán kíséretében zajlott(ebből a kiváltságból a katonacsapat sok önbizalomat nem tudott meríteni...).

   Gyakorlatilag ott kezdődött a mérkőzés, ahol a bukaresti abbamaradt, mivel rögtön az elején helyzetek sorozata maradt ki, ebből is inkább a hazaiaknak volt több szemmel láthatóan. Szépek voltak a bejátszások, bődületes lövések csattantak a kapuson és a plexin, a hátvédsor pedig rendesen vissza tudott zárni. Ha valaki azt hiszi, hogy ez sokáig tartott, téved, mivel már a 3. percben egy lepattanó korong került Kozuch kapujába, amelyet Pisarenko pöckölt be testközelből (0-1). Magasabb fordulatszámra kapcsolt a Sport Club, és rögtön a 6. percben ki is egyenlített egy dícséretre méltó akció végén, köszönhetően Szőcs Szabinak (1-1). Talán a csíki közönség is ritkán látott ennyi kidolgozott helyzetet egy harmad alatt kedvenceiktől, ám be kellett érje a kissé igazságtalan döntetlennel.

   A 2. harmadban aztán gondoltak egy nagyot a zebrák, és "magukévá" tették a mérkőzést: az első harmadban látott látványos belemenésekhez közelítő akciókat mind mind pihenőkkel jutamazták. Ezzel elrontották a meccs alaphangulatát, és ők is elnyerték méltő "kitüntetésüket" a szurkolók részéről. Helyzetekben nem volt hiány, ahogy büntetőpercekben sem, viszont egyik csapat sem tudott találatot szerezni a patthelyzetben. A fordulópont a 17. percben következett be, amikor, az addig a sportszerűtlen belemenésekről elhíresült steauás "toronyember", Soso, nem fogadta el az egyik bírói döntést, és előbb a bírónak akart nekirontani, majd mérgében a palánkba rúgott. Ezzel el is küldték zuhanyozni a vitézkedő óriást(megjegyezendő, hogy addig a pillanatig ő volt az, aki a Steauát nyomta előre...).

  A 3. harmadban aztán ismét kezükbe vehették sorsukat a csapatok(bírói közbeszólás alig volt, tanultak a korábbiakból), az iram az nem hagyott alább és ez előbb nekünk kedvezett: Molnárnak sikerült bevenni végre a Steaua "erődjét" (2-1). Az örömből percek alatt üröm lett, Butuchnovnak sikerült a sokadik alkalomra legyőzni kapusunkat (2-2). De a végén újból egy fantasztikus hajrába kezdett bele a Sport Club, hasonlóan a múlt heti mérkőzés ugyanazon szakaszához, és Niinikoski eldönteni látszott a végkimenetelt (3-2). Levették a kapust is a bakák, ám nem volt már egy húzóember sem, így ismét mi ünnepelhettünk egy, a pálya közepéről leadott hazaadásszerű találatnak: Molnár duplázott (4-2).

  Ezzel összetettben 3-0-ra a csíkiak vezetnek, és egy győzelem választ el bennünket a címvédéstől. a soron következő mérkőzésen kiderül, hogy valóban jók-e a megérzéseink:"...vasárnap szól a muzsika, bajnok a Sport Club Csíkszereda!"